63.rész-Minden végzet...

2010. aug. 15. 16:51 - írta rockstar20

Köszönöm a komit Krisztiikee

Na és persze minden eddig kommentelőmnek is köszönöm!:)
Ne haragudjatok, de nincs ihletem folytatni...Mint tudjátok van egy másik blogom is, ami AFC-s: www.valotlanalom.blogzona.hu
És hamarosan-vagy ha nem is olyan hamar-, kész lesz a harmadik blogom is, szóval nem hagyom abba a blogolást, csak ezt a történetet, ne haragudjatok, de ihlet nélkül hiába minden...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*2 évvel később*
*Sandy*

-Már egy órája csak készülődünk..-mondta Wiwi, aki épp a ruhája cipzárját akarta felhúzni, több-kevesebb sikerrel. Én az elmúlt két éven gondolkoztam. Hiszen a zenekar, Balázs, Wiwi, Miki, Tomi, és az én kapcsolatom nem volt akadálymentes. Próbáltam titkolni, hogy gondolkozom, de Wiwi nagyon jól ismert..-Hé, min gondolkozol?

-Csak az elmúlt két éven..-nem tudtam neki hazudni. Ahhoz már túlságosan is összenőttünk.

-Na igen, azon van mit gondolkozni, hiszen, eljegyzés, megcsalás?!, veszekedés, majdnem utazás, békülés, szeretet, szórakozás, újabb eljegyzések, és á, férjhez megyünk, eltudod te ezt hinni?-azt utolsó résznél már szinte sikított.  Én kicsit korainak tartottam az esküvőt, de egybe akartuk, és ha Wiwi meg Tomi nem tud várni, akkor mi miért várjunk..

Balázzsal nagyon jól megvoltunk, és  hát mint minden kapcsolatban voltak veszekedések, de mindent megoldottunk. Anyukámék is elfogadták őket, és hazajöttek Angliából az esküvőre. Wiwi boldog volt Tomival, szinte repdesett a boldogságtól. Már két hónapja csak az esküvőt tervezzük és kicsit a tervezgetés már sok volt nekem, így örültem, hogy végre eljött a nagy nap.

Balázs és Tomi megfogadták, hogy az esküvő alatt nem lesz semmiféle kavarodás. Sem újságírók, sem tévések, sem rajongók. Igazából reméltem is, mert nem szerettem a média embereit, főleg ha beleakartak avatkozni az életünkbe.

Wiwinek szerintem most az is mindegy lett volna, ha média meg egyéb emberek állnak az útjába és vonul a templomba végig. Úgy viselkedett, mint aki el van varázsolva.

Épp az utolsó simításokat végeztük, mikor kopogtak. Balázs szólt, hogy menjek ki, de eléggé babonás volt, így erről szó sem lehetett. Közölte, hogy csak látni akart, de akkor majd lát az esküvőn.

Hihetetlen érzés volt menyasszonyi ruhába állni és arra gondolni, hogy még fél óra és férjhez megyek.

Wiwit elnézve elmosolyodtam. Egész nap mosolygott. Már azt hittem, hogy zsibbadni fog az arca. Egyszerűen tökéletes menyasszony volt. Gyönyörű volt, boldog és elvarázsolt.

Rólam ugyanezek nem voltak elmondhatóak. Mármint boldog voltam, de azért észnél is tudtam maradni. Nem kellett egyéb varázslatokat végeznem, hogy érezzem, teljesen boldog vagyok.

 

Mikor mind a négyen kimondtuk azt az elbűvölő szót, hogy: IGEN!, végre megnyugodtam. Azért is, mert végre túlestem az egész esküvőn, és nem kellett tovább attól rettegnem, hogy Balázs esetleg meggondolja magát, vagy valaki más.

Kimentünk a templomból, két lovashintó várt minket. Egyik Wiwiéket várta, a másik minket. Mindenki gratulált, majd felültünk a lovashintóra, és elindultunk, hogy együtt, kettesben tölthessük a nászutunkat  Balázzsal...

 

VÉGE...

 

Köszönöm tényleg az olvasóknak, és a sok -sok kommentelőmnek. Hálás vagyok nektek érte!:)
Remélem a többi történetemnél is látni foglak titeket.:)