62.rész-Szerelem és boldogság

2010. aug. 14. 15:09 - írta rockstar20

Ó, wow...köszönöm a komikat: Krisztiikee, AFCVivikee, Miss Murder, buborék, punccs, láájm

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hihetetlen érzés volt tudni, hogy végre boldog vagyok. Boldog vagyok valaki olyan mellett aki szeret, és talán sohasem engedne el. Ő volt a legfontosabb személy az életemben. A szavai, melyeket a fülembe suttogott, szinte simogatták a szívemet. Minden más volt vele, és mellette. Biztonságban éreztem magam és tudtam, hogy vele boldog lehetek, mert ő az igazi számomra.

Úgy vette el a szívem, hogy észre sem vettem, hogy neki adom, de cserébe megkaptam az övét, így teljes lettem, ahogyan ő is, legalábbis ezt reméltem abban a pillanatban. A szemében ott volt a csillogás, amikor rám nézett. Boldog voltam, és minden szívdobbanásom csak érte szólt.

El sem tudtam mást képzelni magam mellett, mert nekem ő volt a legfontosabb, és bár előtte nem éreztem még ezt az érzést ilyen erősen, nagyon jól tudtam, hogy nem akarok mást, mert ő lett az életem. Éreztem, hogyha csak rá gondoltam is, hogy mással kellene látnom, abba belehalnék. A szívem darabokra törne, de ezeket a gondolatokat hamar sikerült kivernem a fejemből, mert ott feküdt mellettem és ez volt a legfontosabb.

-Az életembe léptél, máról holnap így lett más veled..-suttogta a fülembe, megszakítva vele a gondolkodásom. Bele néztem gyönyörű szemébe, és elmosolyodtam, hogy mennyire édes, akárcsak az a mondat, amit a fülembe suttogott.

-Szeretlek!-suttogtam most neki én, és egy apró csókot leheltem ajkára. Elmosolyodott, én pedig visszahajtottam a fejem a mellkasára, hogy tovább élvezzem minden apró rezdülését, mozdulatát, mert tudtam, hogy egyik pillanat sem tart örökké, de legalább legyen hosszú pillanat.

Nem kellett neki magyaráznom az érzéseimet, mert nagyon jól tudta mi az amit érzek, és hogy mi lapul a szívemben. Volt egy olyan érzésem, hogy az ő szívében is pontosan ugyanazok az érzések voltak, és hogy az ő álmai is hasonlóak voltak.

Bár minden percben, kicsit féltem, hogy elveszítem, inkább a szívemre hallgattam, hogy igenis ő velem fog maradni, mert mind a ketten boldogok vagyunk egymás karjaiban, legalábbis ezt reméltem, hogy ő is az volt, nem csak én. Bár magától a szeme nem kezd el csak úgy csillogni, ha nem boldog.

Bíztam benne, bármit mondott. Tudtam, hogy ő lesz az aki valóra váltja minden álmom és, hogy halálunkig együtt fogunk élni.

Vágytam rá, minden porcikám őt kívánta. Szerettem, szeretet és a szerelem az egekbe ért. Meseszerű volt az egész, mégis én voltam a legboldogabb mellette...