60.rész-Nincs békülés

2010. aug. 12. 16:21 - írta rockstar20

Köszönöm a komikat SweetCandy és AFCVivikee

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Sandy*

Balázs elvitt a Duna partra, mert azt mondta akar tenni velem egy romantikus sétát mielőtt hazavisz. Az egyetlen probléma az volt, hogy folyton az óráját nézte, és éreztem, hogy készül valamire.

-Hazamegyünk? Kicsit elfáradtam...-ránézett az órájára, majd bólintott. Én is megnéztem mennyi az idő. Fél 8 volt. Úgy döntöttem, hogy közbe kiszedem Balázsból, hogy mit terveznek ellenem.-Mikorra kell hazavinned?

-Nem vagyunk időhöz kötve...-mosolygott.-Érzed a Duna illatát és a nyár melegét? Annyira romantikus, nem igaz?

-Aha...-elég unott képet vágtam, de csak azért, mert volt hajlandó elmondani az igazat nekem.

-Mi a baj, Kicsim?-a derekam köré fonta a karját és magához húzott. Elindultunk a kocsija felé és kezdtem boldognak érezni magam, mert Balázs közelében lehettem.-Nem válaszoltál a kérdésemre!-jelentette ki amikor beindította a kocsit.

-Semmi baj, csak nem szeretem a meglepetéseket, ennyi!

-Mint ahogy Tomi és Wiwi kapcsolatát sem? Kicsim...olyan gyorsan felkapod a vizet mindenen. Picit lazíts, kérlek!-olyan megnyugtató volt a hangja. Persze igaza is volt. Mostanában eléggé furcsa hangulatomba voltam, méghozzá oly annyira, hogy a legkisebb apróságon is felkaptam a vizet.-Vigyázz magadra! Ja, és jól gondold meg mit csinálsz!-elbúcsúztunk egymástól, amikor a ház elé értünk. Majd elindultam felfele, de a gyomrom görcsbe rándult az újabb meglepetés gondolatától.

Amikor bementem a lakásba és bezártam az ajtót, egy kártyát találtam a kilincsnél felakasztva. Levettem és olvasni kezdtem:

"Sandy! Ha már nem haragszol gyere be a konyhába. Wiwi és Tomi!"

Ezen mosolyognom kellett, így bementem a szobába átöltöztem, és pókerarccal bementem a konyhába.

-Ajaj!-hallottam Tomi hangját, amin majdnem elmosolyodtam, de próbáltam tartani magam.

-Haragszol még?-állt fel elém Wiwi és olyan aranyos nézett, hogy muszáj voltam megölelni.

-Nem haragszom!-súgtam a fülébe és ő is megölelt. Nem haragudtam rá sem, és Tomira sem. Féltettem ugyan mind a kettőjüket, de nem lehettem az anyjuk.

-Meg tudsz nekem bocsátani?-ezt már Tomi kérdezte, de épp az asztal mellől. Kicsit félve nézett rám ami tetszett.

-Nem!-még jobban megrémült.-Nem, mert nincs miért megbocsátanom..-elmosolyodott, odajött és ő is megölelt.

-Megijesztettél, Kislány!

-Igen, tudom!-ezen mosolyognom kellett újra. Élveztem, hogy most én voltam a középpontban.-Csak legyetek boldogok, én ezt kívánom!-most mind a ketten megöleltek.-Na mi a vacsora?

-Mi?!-nevetett Wiwi, vele együtt mi is. Majd leültettek és tálalták a vacsorát.

Vacsora után még elmentem lezuhanyozni, majd utána követett Tomi is.

-Meddig jutottatok?-kérdeztem Wiwitől, miközben leültem mellé, de végig mosolyogtam.

-Lefeküdtünk...-nézett rám Wiwi félve én pedig kicsit meglepődtem, de továbbra is csak próbáltam mosolyogni és meggyőző lenni.

Végül lefeküdtem a földre és mikor Tomi bejött, behunytam a szemem és megpróbáltam aludni is, de éjszaka kettőkor felkeltem, így kimentem a konyhába egy fél órára gondolkozni. Majd visszamentem amikor pont Tomi ébredt fel. Nem foglalkoztunk egymással. Én visszadőltem a földre és el is aludtam...