59.rész-Valóságos álom

2010. aug. 12. 0:36 - írta rockstar20

Köszönöm a kommenteket: SweetCandy és AFCVivikee

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tomi karjaiban olyan volt, mintha az egészet álmodnám. Boldog voltam, szerettem, szerettek és nem féltem. Tomi úgy ölelt mint senki más. A két szívünknek a föld szinte megállt. Már azt sem bántam volna ha nincs több holnap, csak a vége is vele legyen. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy a jövőnk együtt legyen.

A gondolataim csak róla cikáztak. Élveztem ahogyan a derekamon játszik a kezével, de azt még jobban, hogy érzem a szívdobbanásait amik értem szóltak. Csak őt akartam magam mellett tudni az utolsó pillanatig, mert tudtam, hogy ez a pillanat is elmúlik, mint másik száz, de ez a pillanat emlékként is gyönyörű lesz.

-Angyalom...-most becézett először, de nagyon meghatott.-Felhívom Balázst, rendben?-annyira elvoltam varázsolva, hogy meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam. Kiment a szobából én pedig boldogan hajtottam vissza a fejem arra a párnára ahol ő feküdt.

A boldogság átjárta a testem, a lelkem és a szívem, és már semmi másra nem tudtam koncentrálni csak Tomira. Hihetetlennek és valósnak tűnt egyben az egész. Semmi más nem tudott érdekelni csak Tomi boldogsága.

-Kicsim, le kéne szaladnunk a boltba, jössz?-bedugta a fejét, körülbelül 5 perc után.

-Ahova te mész, én oda követlek..-ezen elmosolyodott. Kiment, én pedig felöltöztem. Fogalmam nem volt hova rakta a ruháimat így keresnem kellett őket. Pár perc után meg is találtam mindent. Már csak a felsőm hiányzott amikor valaki gyengéden végig húzta ujját a hátamon, és szelíden belecsókolt a nyakamba. Én csak behunytam a szemem és azt kívántam, hogy ez a pillanat bárcsak ne múlna el.

Megfordított és megcsókolt. Beletúrtam a hajába, s én is visszacsókoltam. Majd felvettem a felsőmet, és mosolyogva, kézen fogva rohantunk át a lakás kis részén az ajtóhoz, hogy felvegyük a cipőnket és elinduljunk a boltba.

-Édes, miért is kell a boltba mennünk?-kérdeztem amikor már körülbelül fél úton jártunk és mind a ketten csak ábrándoztunk.

-Azt hiszem, hogy Sandyt eléggé megbántottuk és egy kis kiengesztelésű vacsora nem árt, ráadásul addig is együtt vagyunk..-mosolygott, majd belepuszilt a hajamba. Tudtam, hogy igaza van. Szerettem volna vele együtt lenni, és Sandyval sem akartam összeveszni mégiscsak tesók voltunk.

-Igazad van! Mikorra jön haza?

-Balázs azt mondta, hogy 8ra hozza haza, úgyhogy van 3 óránk elkészülni..-bólintottam és boldogan húztam ki a bolt ajtaját.-Hé, ezt nekem kellett volna..-vágta be a műdurcit. Annyira édes volt, hogy nevetnem kellett rajta.

-Jól van, ne haragudj!-és megcsókoltam, röviden,hogy senki nem lássa.

-Ha minden bocsánatkérés ilyen édes lesz, akkor csinálhatod még..-oldalba vágtam kicsit, de ez a mondata tetszett. Édes volt, mint mindig. Senki és semmi nem volt hozzá hasonlitható, mert az ő volt az egyetlen aki képes volt boldoggá tenni minden percben...