63.rész-Minden végzet...

Köszönöm a komit Krisztiikee

Na és persze minden eddig kommentelőmnek is köszönöm!:)
Ne haragudjatok, de nincs ihletem folytatni...Mint tudjátok van egy másik blogom is, ami AFC-s: www.valotlanalom.blogzona.hu
És hamarosan-vagy ha nem is olyan hamar-, kész lesz a harmadik blogom is, szóval nem hagyom abba a blogolást, csak ezt a történetet, ne haragudjatok, de ihlet nélkül hiába minden...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*2 évvel később*
*Sandy*

-Már egy órája csak készülődünk..-mondta Wiwi, aki épp a ruhája cipzárját akarta felhúzni, több-kevesebb sikerrel. Én az elmúlt két éven gondolkoztam. Hiszen a zenekar, Balázs, Wiwi, Miki, Tomi, és az én kapcsolatom nem volt akadálymentes. Próbáltam titkolni, hogy gondolkozom, de Wiwi nagyon jól ismert..-Hé, min gondolkozol?

-Csak az elmúlt két éven..-nem tudtam neki hazudni. Ahhoz már túlságosan is összenőttünk.

-Na igen, azon van mit gondolkozni, hiszen, eljegyzés, megcsalás?!, veszekedés, majdnem utazás, békülés, szeretet, szórakozás, újabb eljegyzések, és á, férjhez megyünk, eltudod te ezt hinni?-azt utolsó résznél már szinte sikított.  Én kicsit korainak tartottam az esküvőt, de egybe akartuk, és ha Wiwi meg Tomi nem tud várni, akkor mi miért várjunk..

Balázzsal nagyon jól megvoltunk, és  hát mint minden kapcsolatban voltak veszekedések, de mindent megoldottunk. Anyukámék is elfogadták őket, és hazajöttek Angliából az esküvőre. Wiwi boldog volt Tomival, szinte repdesett a boldogságtól. Már két hónapja csak az esküvőt tervezzük és kicsit a tervezgetés már sok volt nekem, így örültem, hogy végre eljött a nagy nap.

Balázs és Tomi megfogadták, hogy az esküvő alatt nem lesz semmiféle kavarodás. Sem újságírók, sem tévések, sem rajongók. Igazából reméltem is, mert nem szerettem a média embereit, főleg ha beleakartak avatkozni az életünkbe.

Wiwinek szerintem most az is mindegy lett volna, ha média meg egyéb emberek állnak az útjába és vonul a templomba végig. Úgy viselkedett, mint aki el van varázsolva.

Épp az utolsó simításokat végeztük, mikor kopogtak. Balázs szólt, hogy menjek ki, de eléggé babonás volt, így erről szó sem lehetett. Közölte, hogy csak látni akart, de akkor majd lát az esküvőn.

Hihetetlen érzés volt menyasszonyi ruhába állni és arra gondolni, hogy még fél óra és férjhez megyek.

Wiwit elnézve elmosolyodtam. Egész nap mosolygott. Már azt hittem, hogy zsibbadni fog az arca. Egyszerűen tökéletes menyasszony volt. Gyönyörű volt, boldog és elvarázsolt.

Rólam ugyanezek nem voltak elmondhatóak. Mármint boldog voltam, de azért észnél is tudtam maradni. Nem kellett egyéb varázslatokat végeznem, hogy érezzem, teljesen boldog vagyok.

Mikor mind a négyen kimondtuk azt az elbűvölő szót, hogy: IGEN!, végre megnyugodtam. Azért is, mert végre túlestem az egész esküvőn, és nem kellett tovább attól rettegnem, hogy Balázs esetleg meggondolja magát, vagy valaki más.

Kimentünk a templomból, két lovashintó várt minket. Egyik Wiwiéket várta, a másik minket. Mindenki gratulált, majd felültünk a lovashintóra, és elindultunk, hogy együtt, kettesben tölthessük a nászutunkat  Balázzsal...

VÉGE...

Köszönöm tényleg az olvasóknak, és a sok -sok kommentelőmnek. Hálás vagyok nektek érte!:)
Remélem a többi történetemnél is látni foglak titeket.:)

62.rész-Szerelem és boldogság

Ó, wow...köszönöm a komikat: Krisztiikee, AFCVivikee, Miss Murder, buborék, punccs, láájm

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hihetetlen érzés volt tudni, hogy végre boldog vagyok. Boldog vagyok valaki olyan mellett aki szeret, és talán sohasem engedne el. Ő volt a legfontosabb személy az életemben. A szavai, melyeket a fülembe suttogott, szinte simogatták a szívemet. Minden más volt vele, és mellette. Biztonságban éreztem magam és tudtam, hogy vele boldog lehetek, mert ő az igazi számomra.

Úgy vette el a szívem, hogy észre sem vettem, hogy neki adom, de cserébe megkaptam az övét, így teljes lettem, ahogyan ő is, legalábbis ezt reméltem abban a pillanatban. A szemében ott volt a csillogás, amikor rám nézett. Boldog voltam, és minden szívdobbanásom csak érte szólt.

El sem tudtam mást képzelni magam mellett, mert nekem ő volt a legfontosabb, és bár előtte nem éreztem még ezt az érzést ilyen erősen, nagyon jól tudtam, hogy nem akarok mást, mert ő lett az életem. Éreztem, hogyha csak rá gondoltam is, hogy mással kellene látnom, abba belehalnék. A szívem darabokra törne, de ezeket a gondolatokat hamar sikerült kivernem a fejemből, mert ott feküdt mellettem és ez volt a legfontosabb.

-Az életembe léptél, máról holnap így lett más veled..-suttogta a fülembe, megszakítva vele a gondolkodásom. Bele néztem gyönyörű szemébe, és elmosolyodtam, hogy mennyire édes, akárcsak az a mondat, amit a fülembe suttogott.

-Szeretlek!-suttogtam most neki én, és egy apró csókot leheltem ajkára. Elmosolyodott, én pedig visszahajtottam a fejem a mellkasára, hogy tovább élvezzem minden apró rezdülését, mozdulatát, mert tudtam, hogy egyik pillanat sem tart örökké, de legalább legyen hosszú pillanat.

Nem kellett neki magyaráznom az érzéseimet, mert nagyon jól tudta mi az amit érzek, és hogy mi lapul a szívemben. Volt egy olyan érzésem, hogy az ő szívében is pontosan ugyanazok az érzések voltak, és hogy az ő álmai is hasonlóak voltak.

Bár minden percben, kicsit féltem, hogy elveszítem, inkább a szívemre hallgattam, hogy igenis ő velem fog maradni, mert mind a ketten boldogok vagyunk egymás karjaiban, legalábbis ezt reméltem, hogy ő is az volt, nem csak én. Bár magától a szeme nem kezd el csak úgy csillogni, ha nem boldog.

Bíztam benne, bármit mondott. Tudtam, hogy ő lesz az aki valóra váltja minden álmom és, hogy halálunkig együtt fogunk élni.

Vágytam rá, minden porcikám őt kívánta. Szerettem, szeretet és a szerelem az egekbe ért. Meseszerű volt az egész, mégis én voltam a legboldogabb mellette...

Ne haragudjatok!!

Ne haragudjatok, de ma nem tudok részt írni, mert megyünk el itthonról. Sajnos késő tudtam meg este, és így nem tudtam úgy írni a részt. De viszek egy füzetet és leírok mindent, majd bemásolom, meg szerintem be is fejezem...Nem jött 5 komment csak 2, de mondjuk még változhat hajnalig. Szóval tényleg ne haragudjatok, de én igyekszem.:)

61.rész-Édes érintések

Köszönöm a komit Krisztiikee.:)

És ám nem tudom hova tűntetek, de azt hiszem, hogy ha ennyire rosszak lettek a részek akkor nem írom tovább, befejezem...ha nem kapok legalább 5 kommentet..:$

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Wiwi*

Amikor felébredtem már nem volt senki sem mellettem. Puha, hideg ágyon feküdtem. Felültem az ágyon és akkor láttam, hogy Sandy sincs bent. Gondoltam kint van Tomival, így fel akartam állni, de Tomi jött be a szobába.

-Hova-hova kisasszony?-kérdezte mosolyogva, majd visszaültetett az ágyra és megcsókolt. Annyira édesen csókolt, én beletúrtam a hajába majd lefektetett minket az ágyon.

-Most már kisasszony vagyok, Uram?-nevettünk mind a ketten, majd fentebb ült egy picit és mélyen a szemembe nézett. Édes volt, amikor zöld szemei csillogtak. A szemei volt az, ami nagyon tetszett nekem, persze minden rezdülését imádtam, de a szemében volt valami különleges. Valami édes csillogás.

-Uram? Édes vagy, amikor így nézel, Kicsim!-mosolygott, amin nekem is mosolyognom kellett, hiszen én is pontosan erre gondoltam, csak épp az ő szemeiben gyönyörködtem.

-Én is erre gondoltam..-mosolyogtunk mind a ketten, majd megcsókolt újra. A vágy eluralkodott rajtam, és a keze már a felsőm alatt járt, amikor megállítottam.-Várj! Sandy?

-Nyugodj meg! Sandy átment Fekához!-nevetett, és egyből tudtam mire gondol. Így magamra húztam és megcsókoltam, majd a hajába túrtam. A keze vándorolt a felsőm alatt, és a szívemet úgy érintette, mintha nem is a felsőm alatt, hanem a bőröm alatt járna a keze. Élveztem minden mozdulatot ami elkövetett.

Levettem a felsőjét, átfordítottam magunkat és apró csókokat leheltem a szájára, miközben a tetoválásaival játszadoztam a testén. Majd áttértem a karjára ami nem igazán tetszett neki, mert visszafordított maga felé, és a testét mutatta. Mosolyognom kellett annyira édes volt.

Majd visszafordított minket, és a nadrágom akarta levenni, amikor nyitódott az ajtó. Szerencsére felkapta rá a fejét és azonnal odaállt. Nem engedte be az idegent, bárki is volt az, én pedig gyorsan elkezdtem visszaöltözni.

-Csak én vagyok! De ha zavarok szóljatok!-mondta Sandy, miközben Tomi is felvette a felsőjét, így már be engedtük a szobába.

-Te sosem zavarsz!-mosolyogtam meggyőzően, de Sandy a jelek szerint tudta mi folyt köztünk Tomival, mielőtt bejött.

-Na, persze! Kölcsön kenyér visszajár! Emlékszel?-elmosolyodtam az emlékeken, hogy bizony én is benyitottam már rá és Fekára, de csak egy párnát kaptam ajándékba a fejemnek vágva.

-Hé, ezt miért kaptam?-kérdeztem, de ő csak mosolyogva kiment a szobából. Amikor bezárult az ajtó, Tomi újra felém közeledett, és hosszú, édes csókot kaptam amin elmosolyodtam. A hajába túrtam és lefektettük egymást, majd ráfeküdtem a mellkasára és éreztem, hogy a közelébe vagyok...

60.rész-Nincs békülés

Köszönöm a komikat SweetCandy és AFCVivikee

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Sandy*

Balázs elvitt a Duna partra, mert azt mondta akar tenni velem egy romantikus sétát mielőtt hazavisz. Az egyetlen probléma az volt, hogy folyton az óráját nézte, és éreztem, hogy készül valamire.

-Hazamegyünk? Kicsit elfáradtam...-ránézett az órájára, majd bólintott. Én is megnéztem mennyi az idő. Fél 8 volt. Úgy döntöttem, hogy közbe kiszedem Balázsból, hogy mit terveznek ellenem.-Mikorra kell hazavinned?

-Nem vagyunk időhöz kötve...-mosolygott.-Érzed a Duna illatát és a nyár melegét? Annyira romantikus, nem igaz?

-Aha...-elég unott képet vágtam, de csak azért, mert volt hajlandó elmondani az igazat nekem.

-Mi a baj, Kicsim?-a derekam köré fonta a karját és magához húzott. Elindultunk a kocsija felé és kezdtem boldognak érezni magam, mert Balázs közelében lehettem.-Nem válaszoltál a kérdésemre!-jelentette ki amikor beindította a kocsit.

-Semmi baj, csak nem szeretem a meglepetéseket, ennyi!

-Mint ahogy Tomi és Wiwi kapcsolatát sem? Kicsim...olyan gyorsan felkapod a vizet mindenen. Picit lazíts, kérlek!-olyan megnyugtató volt a hangja. Persze igaza is volt. Mostanában eléggé furcsa hangulatomba voltam, méghozzá oly annyira, hogy a legkisebb apróságon is felkaptam a vizet.-Vigyázz magadra! Ja, és jól gondold meg mit csinálsz!-elbúcsúztunk egymástól, amikor a ház elé értünk. Majd elindultam felfele, de a gyomrom görcsbe rándult az újabb meglepetés gondolatától.

Amikor bementem a lakásba és bezártam az ajtót, egy kártyát találtam a kilincsnél felakasztva. Levettem és olvasni kezdtem:

"Sandy! Ha már nem haragszol gyere be a konyhába. Wiwi és Tomi!"

Ezen mosolyognom kellett, így bementem a szobába átöltöztem, és pókerarccal bementem a konyhába.

-Ajaj!-hallottam Tomi hangját, amin majdnem elmosolyodtam, de próbáltam tartani magam.

-Haragszol még?-állt fel elém Wiwi és olyan aranyos nézett, hogy muszáj voltam megölelni.

-Nem haragszom!-súgtam a fülébe és ő is megölelt. Nem haragudtam rá sem, és Tomira sem. Féltettem ugyan mind a kettőjüket, de nem lehettem az anyjuk.

-Meg tudsz nekem bocsátani?-ezt már Tomi kérdezte, de épp az asztal mellől. Kicsit félve nézett rám ami tetszett.

-Nem!-még jobban megrémült.-Nem, mert nincs miért megbocsátanom..-elmosolyodott, odajött és ő is megölelt.

-Megijesztettél, Kislány!

-Igen, tudom!-ezen mosolyognom kellett újra. Élveztem, hogy most én voltam a középpontban.-Csak legyetek boldogok, én ezt kívánom!-most mind a ketten megöleltek.-Na mi a vacsora?

-Mi?!-nevetett Wiwi, vele együtt mi is. Majd leültettek és tálalták a vacsorát.

Vacsora után még elmentem lezuhanyozni, majd utána követett Tomi is.

-Meddig jutottatok?-kérdeztem Wiwitől, miközben leültem mellé, de végig mosolyogtam.

-Lefeküdtünk...-nézett rám Wiwi félve én pedig kicsit meglepődtem, de továbbra is csak próbáltam mosolyogni és meggyőző lenni.

Végül lefeküdtem a földre és mikor Tomi bejött, behunytam a szemem és megpróbáltam aludni is, de éjszaka kettőkor felkeltem, így kimentem a konyhába egy fél órára gondolkozni. Majd visszamentem amikor pont Tomi ébredt fel. Nem foglalkoztunk egymással. Én visszadőltem a földre és el is aludtam...

59.rész-Valóságos álom

Köszönöm a kommenteket: SweetCandy és AFCVivikee

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tomi karjaiban olyan volt, mintha az egészet álmodnám. Boldog voltam, szerettem, szerettek és nem féltem. Tomi úgy ölelt mint senki más. A két szívünknek a föld szinte megállt. Már azt sem bántam volna ha nincs több holnap, csak a vége is vele legyen. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy a jövőnk együtt legyen.

A gondolataim csak róla cikáztak. Élveztem ahogyan a derekamon játszik a kezével, de azt még jobban, hogy érzem a szívdobbanásait amik értem szóltak. Csak őt akartam magam mellett tudni az utolsó pillanatig, mert tudtam, hogy ez a pillanat is elmúlik, mint másik száz, de ez a pillanat emlékként is gyönyörű lesz.

-Angyalom...-most becézett először, de nagyon meghatott.-Felhívom Balázst, rendben?-annyira elvoltam varázsolva, hogy meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam. Kiment a szobából én pedig boldogan hajtottam vissza a fejem arra a párnára ahol ő feküdt.

A boldogság átjárta a testem, a lelkem és a szívem, és már semmi másra nem tudtam koncentrálni csak Tomira. Hihetetlennek és valósnak tűnt egyben az egész. Semmi más nem tudott érdekelni csak Tomi boldogsága.

-Kicsim, le kéne szaladnunk a boltba, jössz?-bedugta a fejét, körülbelül 5 perc után.

-Ahova te mész, én oda követlek..-ezen elmosolyodott. Kiment, én pedig felöltöztem. Fogalmam nem volt hova rakta a ruháimat így keresnem kellett őket. Pár perc után meg is találtam mindent. Már csak a felsőm hiányzott amikor valaki gyengéden végig húzta ujját a hátamon, és szelíden belecsókolt a nyakamba. Én csak behunytam a szemem és azt kívántam, hogy ez a pillanat bárcsak ne múlna el.

Megfordított és megcsókolt. Beletúrtam a hajába, s én is visszacsókoltam. Majd felvettem a felsőmet, és mosolyogva, kézen fogva rohantunk át a lakás kis részén az ajtóhoz, hogy felvegyük a cipőnket és elinduljunk a boltba.

-Édes, miért is kell a boltba mennünk?-kérdeztem amikor már körülbelül fél úton jártunk és mind a ketten csak ábrándoztunk.

-Azt hiszem, hogy Sandyt eléggé megbántottuk és egy kis kiengesztelésű vacsora nem árt, ráadásul addig is együtt vagyunk..-mosolygott, majd belepuszilt a hajamba. Tudtam, hogy igaza van. Szerettem volna vele együtt lenni, és Sandyval sem akartam összeveszni mégiscsak tesók voltunk.

-Igazad van! Mikorra jön haza?

-Balázs azt mondta, hogy 8ra hozza haza, úgyhogy van 3 óránk elkészülni..-bólintottam és boldogan húztam ki a bolt ajtaját.-Hé, ezt nekem kellett volna..-vágta be a műdurcit. Annyira édes volt, hogy nevetnem kellett rajta.

-Jól van, ne haragudj!-és megcsókoltam, röviden,hogy senki nem lássa.

-Ha minden bocsánatkérés ilyen édes lesz, akkor csinálhatod még..-oldalba vágtam kicsit, de ez a mondata tetszett. Édes volt, mint mindig. Senki és semmi nem volt hozzá hasonlitható, mert az ő volt az egyetlen aki képes volt boldoggá tenni minden percben...

58.rész-Boldogságok határtalanok

Köszönöm a komikat: SweetCandy és AFCVivikee

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Wiwi*

Amikor Sandy elment Fekához mi úgy döntöttünk Tomival, hogy megpecsételjük a kapcsolatunkat.

-Tudod már nagyon régóta vágyom erre..-suttogtam a fülébe egy-egy csók közepette. Bár vágyhattam is rá, hiszen volt egy titkos kapcsolatunk. Mióta kijött a kórházból, azóta elég sokat találkoztunk. És amikor legelőször megcsókolt, már nem volt visszaút.

-Ha tudnád, hogy én is..-harapdálta a száját, majd megcsókolt. Levettem a felsőjét, majd ő is szép lassan elkezdett levetkőztetni. Majd átfordítottam és a tetoválásai szélén húzogattam az ujjam hegyét, miközben apró csókokat leheltem a szájára.

Majd visszafordított és most már a nadrágom környékét célozta meg levenni. Amikor sikerrel járt a combom között is elkezdett apró puszikkal megajándékozni. Majd végül őt is megszabadítottuk a nadrágjától. Aztán jöhetett a maradék ruha, és végül csak élveztük egymást...

*Sandy*

-Hogy micsoda?-kérdezte Feka mikor elmondtam, hogy mi történt Wiwi, Miki és Tomi között.

-Jól hallottad.

-Hát ezt nem hittem volna..-forgatta a szemeit. Én csak előre nyújtva letettem a kezem az asztalra. El sem hittem, hogy ez mind velem történik meg.

Balázs apró csókokat adott a számra nyugtatólag, ami tényleg úgy hatott rám,- vagy még erősebben-, mint a nyugtató. Ő volt az egyetlen aki most képes volt erre.

-De elfogadtad őket együtt, nem?

-Tudtam mást tenni? Olyan boldognak tűntek, és egyébként sem hallgatnának rám..-egyetértően bólintott Balázs, majd közelebb húzott. Én a vállára hajtottam a fejem, miközben ő a fejemet puszilgatta és a derekam simogatta. Nagyon jól esett, hogy ott van mellettem.

*Wiwi*

Nagyon jól éreztem magam Tomi karjaiban. A mellkasán feküdni egyszerűen csodálatos volt. Hallgatni a szívdobbanásait és ahogyan veszi a levegőt. Nagyon megnyugtató volt.

A karjaiban úgy éreztem magam, mintha szállnék vele együtt és végre boldogság töltött el. Hittem, hogy ez a pillanat sokáig így marad. Ahogy felnéztem Tomira, ő is csak mosolygott és a derekam simogatta.

Mind a ketten nagyon boldogok voltunk, és el sem hittem, hogy ez valaha is megtörténhet velem. Nem hittem, hogy valaha is annak a fiúnak a karjai között fogok feküdni akit tiszta szívemből szeretek.

Senkinek nem mertem megmondani, hogy Miki csak tetszett, és ahogy egyre jobban megismertem Tomit, ez a tetszés még inkább csak barátilag jött létre.

Tomi más volt. Gyengéd volt, vicces, és szerethető. Ő volt az akiért bármit odaadtam volna. Ha arra került volna sor, az életem árán is megvédtem volna...

57.rész-Új boldogság...

Köszönöm a komikat: Wiwi, SweetCandy, Krisztiikee

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kimentem vissza Tomihoz a konyhába. Furcsa volt. Ugyanúgy ült ahogy ott hagytam egy órával ezelőtt. Kezdett a boldogsága nagyon eluralkodni rajta.

-Hé, minden okés?-kérdeztem mikor megütöttem kicsit, mert hiába lóbáltam a kezemet a szeme előtt, még csak nem is pislogott tőle.

-Persze, csak gondolkoztam.

-Azt látom. Szabad tudnom, hogy min vagy kin?-rám nézett elég furán és én csak feltartottam a kezem jelezve, hogy nem faggatom tovább, de idegesít, hogy mi van vele.

Elmosogattam, ő pedig be ment a szobába. Mikor végeztem követtem. Tudni akartam mit csinál, de ő aludt. Így hagytam. Megnéztem a telefonját, hogy találok-e benne valami fura telefonszámot, vagy sms-t. Találtam is. De a telefon azonnal kiesett a kezemből. Persze erre ő felébredt.

-Mit csinálsz?-azonnal felvette a telefonját a földről, én pedig kiakartam menni a szobából, de megfogta a csuklóm és visszahúzott ami nem is kicsit fájt.-Miért nézted meg?

-Mert tudni akartam mi van veled!-furcsán nézett rám. Láttam a szemében most a haragot, de ahhoz képest jól tartotta magát, mert nem emelte fel a hangját.

-Ha akarom majd elmondom. Egyébként ma elakartam..-pont csengettek. Tudtam, hogy ki az.

-Ez biztos Wiwi lesz, menj nyisd ki az ajtót!

Bejött Wiwi, köszöntünk egymásnak, majd leültünk mind a hárman.

-Na mi ez a nagy boldogság?-kezdtem a kérdést azonnal. Ő felém fordult, rám nézett, majd fentebb ült az ágyon.

-Hát tudod...Miki és szakítottunk..-félbe szakítottam.

-És te ennek örülsz?-kicsit talán felemeltem a hangom.

-Hallgass végig! Megtaláltam azt akit én kerestem, csak eddig nem jöttem rá. És Miki is talált más valakit magának..-ez picit meglepett, mert ez túl gyors volt.-Miki előbb tudta azt amit én nem. Tudta, hogy más valakihez jobban vonzódom.

-De miért pont Tomi?-meglepett volt, és azonnal ránézett Tomira.

-Elolvasta az sms-t a telefonomba, amikor elaludtam.

-Nem gondolod Sandy, hogy túlságosan is félted Tomit, holott ő neked csak az apád?!

-Ezt, hogy érted?

-Úgy, hogy kezdem azt hinni, hogy te is szereted.

-Bolond vagy! Csak tudom a szerelmi életét. De mindegy, te ezt úgysem értheted. Csak mondok valamit! Vigyázz rá!

-Jól van, az meg lesz..-felállt Wiwi, odament Tomihoz és megcsókoltál egymást. Kicsit olyan volt, mintha tőlem kértek volna engedélyt arra, hogy együtt legyenek.

Végülis a boldogság most mind a kettőjük szeméből sugárzott csak kicsit furcsa volt őket együtt látnom. De valahol örültem, hogy mind a ketten boldogok, és rájöttem, hogy nem szakíthatom szét őket csak mert féltem mind  a kettőjüket a csalódástól. Most tudtam, hogy itt nekik kell dönteni...

56.rész-Tomi és Wiwi boldogsága

Köszönöm a komikat: SweetCandy, Tina és AFCVivikee

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel arra keltem, hogy Tomi rázogat. Semmi kedvem nem volt kinyitni a szemem. Nem tudtam mennyi az idő, de azt igen, hogy olyan szépet álmodtam, hogy még látni akartam az álomvilágot. Nem volt kedvem felkelni.

Aztán kinyitottam a szemem és picit meglepődtem. Tomi szemeiben volt valami, ami megmagyarázhatatlan volt abban a pár másodpercben vagy épp órában.

-Várlak a konyhában!-csak bólintottam és elkezdtem ruha után kutatni. Csak valami otthoni cuccot akartam felvenni, de bárhogy próbálkoztam mindig farmer nadrág akadt a kezembe és fekete pólóval amin csillogtak a betűk.

-Nem épp otthoni cucc..-mondtam magamnak mikor felöltöztem. Aztán kimentem a fürdőbe készülni. A hajam csak összefogtam egy lófarokba. A nyáron úgy szerettem hordani. Más különben megsültem volna.

Kimentem Tomihoz a konyhába, leültem az asztal egyik széléhez. Vettem a kész bundás kenyérből egyet, Tomi hozott egy bögre teát nekem.

-Ideje volt felkelned, azért költöttelek fel, dél van..-még a kenyér is félrecsúszott a dél hallatán. Sosem aludtam félig, de úgy tűnik most az álmomba eléggé belemélyültem.

-Csak álmodtam valamit..-hajtottam le a fejem, de nem bírtam sokáig úgy tartani. Látnom kellett Tomi arcát, de ő csak mosolygott.

-Ha ilyen sokáig aludtál akkor biztos szép álom lehetett..-éreztem, hogy kiakarja belőlem szedni, mit álmodtam, de nem akartam elmondani, mert nem akartam elkeseríteni sem.

-Gyönyörű..-csak ennyit tudtam kinyögni. Ha többet mondtam volna, biztos, hogy nem bírok leállni és akkor mindent elmondtam volna neki, de nem akartam szomorúvá tenni.

-Wiwi hívott egy órája..-na erre felkaptam a fejem. Mivel nem aludt itthon kicsit féltettem az éjszakától. Bár csak a barátnőm volt, nekem olyan volt mintha a testvérem lenne.

-Igen, és?-láttam, hogy többet nem fog mondani, így inkább rákérdeztem.

-Azt mondta majd hívd vissza..-bólintottam, és felakartam állni, hogy megyek azonnal felhívni, de Tomi megfogta a karom és csak a fejét rázta. Visszaültem.-Most mi van?

-Előbb egyél..-sóhajtottam, majd folytattam a reggelizést.

-De veled történt valami?-erre ő kapta fel a fejét. Gondoltam tudja, mit akarok, mert nem értetlenül nézett rám.

-Ezt hogy érted?

-Tudod te! Mitől vagy ilyen boldog?-láttam a szemében a csillogást, de a megfejtés nem volt benne.

-Megismertem valakit..-ne ez szíven ütött. Nem akartam elkeseríteni, de én úgy gondoltam, hogy ez még korai neki. Aztán a szemébe néztem és láttam azt a csillogást amit még Andi sem tudott kiváltani belőle. Hagytam hagy áradozzon.

Közben megreggeliztem és bementem a szobába a telefonom után kutattam. Mikor megtaláltam azonnal tárcsáztam Wiwit.

-Szia!-szinte üvöltött a boldogságtól.

-Szia! Halkabban, vagy azt akarod hogy megsüketüljek?

-Bocsi, de nagyon boldog vagyok!

-Igen, hallom. Lefeküdtetek?

-Sandyyy!

-Jól van na. Csak kérdeztem. Akkor mitől vagy boldog?

-Hazamegyek és elmondom, jó?-beleegyeztem, elköszöntünk, leraktuk a telefont én pedig elkezdtem pakolni, és Tomi ügyén agyalni, de jó volt végre boldognak látni....

55.rész-Csodálatos helység...

Köszönöm a kommentet Wiwi és SweetCandy

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor megálltunk a kocsival összeszorult a gyomrom. Balázs észrevette és odajött vigasztalni, de amikor megláttam Petit és a barátnőjét rögtön boldogság fogott el és nem rettegés. Csak Tomit sajnáltam, hogy ő egyedül van.

-Menjetek csak, én azt hiszem elugrom valahova és egy óra múlva majd visszajövök!-jelentette ki Tomi ami azonnal tudtam mit akar jelenteni.

-Megvárjunk a rendeléssel?-kérdezte tőle Feka, de csak leintette, hogy nem kell, majd ő eszik otthon, mi csak érezzük jól magunkat.Elköszöntünk tőle és beléptünk az ajtón.

Egy csodálatos étteremben találtam magam. Annyira romantikus volt. Gyertyafények világították át az éttermet. Minden asztalon rózsacsokrok, a földön rózsaszirmok hevertek.

-Tetszik?-súgta a fülembe Balázs, miközben hátulról átölelt.

-Nagyon!-vetettem rá egy mosolyt, majd mellém állt, megfogta a derekam és az asztalhoz vezetett minket. Leültetett, udvariasan kihúzta a széket, majd betolt vele és leült mellém.

Közben Peti is bemutatta a barátnőjét, Orsolyát. Nagyon kedves lány volt, és szelíd teremtés is.

A pincér kihozta a pezsgőt és az étlapokat, majd elviharzott.

-Hova ment Tomi?-kérdezte Wiwi mikor intett hogy hajoljak hozzá közelebb.

-Szerintem elment valahova enni ahol nem zavarja, hogy egyedül van.

Visszaegyenesedtem, közben Peti odahívta a pincért is, hogy rendelnénk. Egy romantikus vacsora mindenki kapcsolatának jót tett. Remekül éreztük magunkat, és egyszerűen csodálatos volt a helység is, és a hangulata is mindenkinek nagyon jó volt.

Amikor már a beszédtémából is kifogytunk és fáradtak is voltunk elindultunk hazafele. A fiúk fizettek, mi lányoknak pedig csak jól kellett laknunk. Balázs újra udvarias volt. Kinyújtotta a kezét, én megfogtam és felállított. Átfogta a derekam és így mentünk ki az étteremből. Tomi már várt minket, hogy hazavigyen, de Balázs nem aludt nálunk, így ő a saját kocsijával ment haza, Wiwi pedig Mikihez ment.

Én beültem Tomi mellé és elindultunk.

-Miért vagy ilyen szótlan?-kérdeztem mikor már meguntam, hogy meg sem szólal.

-Mert vezetek és elment a kedvem a romantikázástól.

-Tomi, azért mert Andival nem jött össze, még lehetsz boldog..-ezután már nem szólt egy szót sem egész úton.

Leparkolt a ház előtt, felmentünk a lakásba, és hiába próbáltam vele szót érteni nem lehetett, így abban a tudatban, hogy holnap majd beszélek vele, el is aludtam mikor ledőltem a földre...

54.rész-Édes döntés

Köszönöm a komikat.:D Nagyon boldoggá tetettek vele!:D

Wiwi:Persze, hogy te olvastad elsőnek, mivel pont msn-en beszéltünk.xD Ja..és te kérted a részt.xD

Tina: Semmi gond.:D Ha akarjátok hozom lassabban is a részeket!:$

Ninci: Igen, büszke vagyok.xD De csak azért mert meglepődtél.XD

Krisztiikee: Köszönöm.:$

SweetCandy: Köszönöm.:$ És tényleg jóxD

AFCVivikee: Azért remélem minden okés:)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hazamentünk Tomi kocsijával, Balázs a sajátjába jött utánunk. Egész úton azon gondolkoztam, hogy vajon, hogy voltam képes itthon maradni csak azért, mert ő megkért rá.

Otthon Tomi csinált bundás kenyeret, mert az megy neki! Körbeültül az asztalt, beszélgettünk, és ettünk.

-Ó, majd el felejtettem! Itt a gyűrű..-odaadta Tomi Balázsnak.

-Azt hiszem, ez várhat még pár hónapot!-mosolygott Balázs én pedig csak egyetértően bólintottam.

Végül mikor megkajáltunk bementünk a szobába. Míg Balázs a fürdőben volt, Tomival beszélgettünk.

-Biztos rá ér az eljegyzés?

-Igen, ez most pont jó így!

-Rendben! És szeretnél továbbra is itt maradni, vagy Balázshoz fogsz költözni?-ezen elgondolkodtam, és nem tudtam miért tette fel a kérdést, de válaszolni már nem tudtam, mert pont bejött Balázs.

Tomi választott egy filmet és azt kezdtük nézni, de én kb a fél filmet nem láttam, mert Balázs valahogy jobban érdekelt. Aztán kihívott a konyhába.

-Egy bocsánat kéréssel még tartozom..-kezdte, de ezt befejeztem neki egy csókkal.

-Én is hülye voltam, inkább adjunk túl rajta..-csak bólintott majd újra megcsókolt, de Wiwi szokásos módon a legjobbkor jött be, így inkább visszavonultunk a szobába.

-Nem válaszoltál a kérdésemre, Sandy!

-Tudom, de azt hiszem még maradok, korai lenne elmenni innen..-Balázs értetlenül nézett ránk, de Tomi elmondta, hogy mit kérdezett.

-Édes döntés, mert még vannak meglepetéseim a számodra!-elég gyanús volt nekem Feka, de azt hiszem már kezdtem hozzászokni.

Wiwi felhívta a szüleit, hogy jobb szeretne maradni, mert én is itthon maradtam és így akkor találkozna Mikivel is. Beleegyeztek, mi pedig már kinyilvánítottuk családtagnak, mert annyit volt már nálunk. Nélküle már lehetetlen lett volna szórakozni.

Elkészültünk és elindultunk egy helyre, ami Balázs szerint jobb ha meglepetés marad...

53.rész-Hogy tovább?

Köszönöm szépen: Wiwi és Krisztiikee

------------------------------------------------------------------------------------------------------

1 hét múlva:(ne haragudjatok az ugrás miatt)

A repülőtéren álltam. Apámmal, anyámmal, tesómmal, a könnyekben ázó Wiwivel és Tomival.  Persze ők visszaakartak tartani, de nem hagyhattam, hogy más valaki viszont miatta szenvedjen. A gyűrűmet is odaadtam Tominak.

10 perc volt még, hogy elinduljunk befele és már nekem is potyogtak a könnyeim.

-Biztos ezt akarod?-kérdezte Tomi miközben megfogta a két kezem.

-Nem...de ezt kell tennem.

-Még visszafordíthatod a döntésedet, még itt vagy. Ne későn gondold meg magad!-Wiwi is biztatott, de szerintem tudta, hogy reménytelenül.

-Wiwi, ne próbáld meg! Úgysem fog összejönni..-próbáltam mosolyogni és hihető képet vágni, de a bánat és a könnyek erősebbek voltak.

-5 perc..-szólt oda apa. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Megöleltem Wiwit, olyan szorosan ahogy csak lehetett. Aztán Tomit.

-Vigyázz magadra!-fogta meg a kezem Wiwi.

-Ezt megígérhetem, de te is, és Tomira is..-végre mindenki mosolygott. Ezeket az arcokat akartam magamban őrizni és nem a bánatos arcokat.

-Tudok magamra vigyázni, jó?!

-Aha..na persze..-picit megböktem, és még mindig csak mosolyogtunk. Kezdett a bánat mindenki arcáról lefagyni és átvette a helyét a boldogság, és a mosolygás.

-Amint lehet legyél msn-en, vagy hívj fel!

-Rendben..-mosolyogtam Wiwire és még egyszer átöleltük egymást.

-Na gyerünk, be kell mennünk..-szólt apa. Én mindkettőjüknek adtam még egy ölelést, megfogtam a bőröndöket és elindultam befele, de egy ismerős hangot hallottam.

-Sandy! Sandy, várj!-megfordultam és Balázs volt.-Nem mehetsz el! Szeretlek!

-De ez a sorsom!

-Nem! Tomi elmondta mi történt. Nem hiszem el, hogy a barátság neked még most is fontosabb volt.

-Mindig is az volt, te is tudod!

-Igen, sajnálom! Szeretlek! Maradj itt!-szinte könyörgött.

-Én is szeretlek! De...

-Akkor mi a baj?-szakított félbe.

-Semmi...maradok!-boldogan ugrottam a nyakába.

Apáék nem szóltak egy szót sem. Elbúcsúztam tőlük, majd haza indultunk Balázsékkal. Nagyon jól éreztem magam, és meg kellett hagynom, hogy Tomi most nagyon jót tett nekem azzal, hogy elmondta az igazat.

-Nem hittem, hogy eljössz..-mondta Wiwi, Fekára nézve aki csak megrántotta a vállát.

-Na várjatok, ti mind tudtátok, hogy az utazásból nem lesz semmi?-kérdeztem és bevágtam a műdurcit, de azt nagyon jól csinálhattam ha Fekától kaptam egy csókot, a többiektől pedig nagy ölelést...

52.rész-Visszaforgadható?

Köszönöm a kommenteket.:
Ninci: nyugiiii:)
Krisztiikee:Nem kell sírni:)XD
Wiwi: nyugi, itt a rész a kedvedért.Xd

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Wiwi a kezembe nyomta a telefont, de az már csörgött is így a fülemhez tette azonnal. Nem tudtam kit kell felhívni.

-Szia!-szólt bele apa, én pedig teljesen meglepődtem, erre még nem voltam készen.

-Szia!-remegett a hangom.

-Mondjad?

-Nem akarok Angliába menni!

-Nincs más választásod!-lerakta a telefont. Elmondtam Wiwinek aki nem örült a hírnek.

xXX

Másnap egyedül voltam és a neten keresgéltem. Boszorkányság után kutattam ugyanis visszaakartam menni pár órát az időben. Nem akartam mást, csak pár órát amíg ez megváltozik.

Találtam is rá egy megoldást. Csak egy igézet kellett.

-Mit csinálsz?-kérdezte Wiwi mikor látta a megnyitott oldalt a gépen.-Boszorkányság? Ugye nem hiszed, hogy ez működik is?

-Nem! Csak olvasgattam..-tényleg nem akartam kipróbálni.

xXX

Másnap a telefonom csörgésére ébredtem.

-Mit csináltál?-szólt egy hang mikor felvettem. Azt se tudtam miről van szó.

-Mi van? Lassíts Tomi, fogalmam nincs miről beszélsz...

-Arról amit mondtál Balázsnak. Most nem hiszi el hogy én csókoltalak meg..

-Sajnálom, így lesz a legjobb, te is tudod!-leraktam és kikapcsoltam a telefonom. Megpróbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Csak pár nap volt már Angliáig apa elmondása szerint.

Wiwi is felkelt hamar. Bementünk Miskolcra, hogy eltereljük a gondolatainkat, de hiába. Nem sikerült. Mindig ugyanahhoz a témához tértünk vissza. Már kezdett nagyon idegesítő lenni...

Bárhova mentünk, bármit hallottunk biztos, hogy visszajött ugyanaz a téma.

Wiwi próbált nyugtatni és voltak őrült gondolatai is. De asszem ezért szerettem a tesómként.

Nagyon sokat nevettünk a gondolatain, de egy bizony megfogott. Csak neki nem mertem mondani, mert nekem, hogy nagy beleélje magát. Csak az volt a biztos, hogy megfogom tenni, segítséggel vagy segítség nélkül. Ez már nem rajtam állt...

51.rész-A múlt visszatér

Ö..hát nem is tudom mit mondjak.:$ A köszönöm már kevés.:$ Hihetetlen, hogy 8 komment jött.:$ Sosem hittem volna, nagyon hálás vagyok érte.:)

Nagyon szépen köszönöm nektek: Ninci, lálááá, Miss Murder, Krisztiikee, SweetCandy,"Anya", punccs, és AFCVivikee

Ezt a részt írtam nektek az úton, mivel nem voltunk itthon, gondoltam nem hanyagolom el a blogot.:)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, csak induljunk már!-kérleltem, de már láttam, hogy ostobaság, amit mondtam.

-Nem, innen el nem megyünk amíg nem mondod el mi van...-tényleg nem akarta még csak a kocsit sem beindítani, mert a slusszkulcsot is a kezébe vette.

-Jól van!-adtam be a derekam.-Míg Balázshoz tartottunk kaptam egy sms-t apámtól, hogy utolsó lehetőségem, hogy normális választ adjak. Megyek-e Angliába vagy sem. Én pedig visszaírtam, hogy megyek..-még jobban lehajtottam a fejem és még lentebb is csúsztam az ülésen.

-Hogy mit csináltál?-nem láttam a reakcióját, de nem is akartam. Úgy véltem jobb, ha most meg sem szólalok.

Az ígéretét betartva elindultunk Mályiba, Wiwihez. Egész úton csak az ablakon bámultam ki és az MP3 lejátszóm szólt a fülembe. Nem akartam beszélni Tomival, nem akartam azt hallgatni, hogy hol rontottam el. Dühös voltam mindenkire, és úgy döntöttem, hogyha kell akkor elmegyek egy évre Angliába, hogy minden lecsituljon, különben mindennek vége lenne.

Amikor megérkeztünk Wiwihez, kiszálltam a kocsiból és kivettem a cuccaimat. Wiwi már kijött elém. Szorosan megöleltük egymást, elköszöntünk Tomitól, majd bevezetett Wiwi a szobájába. Leültetett az ágyra.

-Na, tőled akarom hallani, mi történt?-leült mellém és megfogta a kezem, ő volt az akinek mindent elmondtam. Sose voltak előtte titkaim, csak az hogy én ismertem az AFC-t, de az is csak azért, mert nem a jelenhez tartozott.

-Tomi szakított Andival. Tomi elmondta, én megpróbáltam vigasztalni, majd megcsókolt, én pedig visszacsókoltam, aztán felvett az ölébe, bevitt a szobába, letett az ágyra, de megállítottam, majd elindultam valamerre, fogalmam nem volt hova megyek, Balázsnál találtam magam aki az egészről már szinte mindent tudott..-még a hideg is kirázott mikor ezt mesélnem kellett. Undorodtam az egésztől.

-De akkor nem történt semmi, és még a gyűrű is rajtad van, így van esélyed, hogy visszaszerezd Balázs bizalmát.

-Nem, nincs!-értetlenül nézett rám.-Megyek Angliába..

-Hogy hova?-a jelek szerint nem akarta elhinni amit hallott. Csak a fejét fogta.-Ha kiakarod pihenni ezt az egészet... basszus ide is jöhettél volna. Miért kell több száz kilométerre elmenni csak e miatt. Nem történt semmi, maradj itt!-szinte könyörgött a nézésével. Ez volt az aminek nem tudtam ellenállni.

-Megpróbálom, de nem ígérek semmit. Apámmal nem lesz könnyű most beszélnem..-lenéztem a földre, de felkaptam a fejem a telefonom jelzésére, hogy sms-em jött. Olvasni kezdtem, magamnak:

"Tűnj el az életemből! Soha többet nem akarlak látni! Bíztam benned, visszahoztalak a zenekar körébe és ez a hála..Add vissza a gyűrűt, te mocskos..."-Wiwi hangja ébresztett ki belőle, de a telefont kiejtettem a kezemből.

-Mit ír?-kérdezte már legalább harmadszorra. Felvette a kezébe és olvasni kezdte.-...ribanc...-fejezte be amit én lehagytam.

Azonnal Tomi régi szavai törtek fel bennem. Tudtam, hogy most itt az esély az új életnek. A zenekar nélkül. Túl sok mindent kaptam és vesztettem velük. Lehet, hogy a legjobb barátaimat fogom elveszíteni, de az ő életüket nem teszem tönkre ezzel. Főleg nem a barátságukat.

Visszahívtam Balázst:

-Mit akarsz?

-Én is örülök neked! Megkaptam az sms-t és ne izgulj elmegyek Angliába.

-Remek! És? Ennyi? Ezt meg is írhattad volna..

-Nem, nem ennyi! Tomi..szóval semmi köze az egészhez, én akartam..

-Jó! Majd bocsánatot kérek tőle, remélem megbántad! A gyűrűt meg majd hagyd Wiwinél...-megszakadt a vonal. Sírni kezdtem, de tudtam, hogy ennek most így kellett történnie. Wiwi átölelt és a kezembe nyomta a telefont. Nem tudtam mit akar vele...

50.rész-Dönteni kell...

Húha, nagyon jól esett, hogy ennyi komit kaptam.:$ Nagyon szépen köszönöm nektek: Ninci, lálááá, Wiwi, Krisztiikee, AFCVivikee

Ninci: Sajnálom!:$ Nem akarom a veszted, hidd el:D

lálááá: Köszönöm és a kövi.:)

Wiwi: Csak óvatosan azokkal a pofonokkal, mennyit osszak még?XD

Krisztiikee: Köszönöm:$ De nem vagyok író.:) Csak egy amatőr lány aki így érzi jól magát ha írhat.:)

AFCVivikee: Majd meglátjuk mi lesz.:D És köszönöm.:)

És sajnálom, de megyünk el itthonról így csak ez a rész lesz most.:( De holnap lesz több is.:D

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csak a földön ültem és bár Tomi már ott hagyott egy öt perc után én még mindig csak sírtam és nem akartam onnan felkelni. Mikor Tomi hozott nekem enni azt is kilöktem a kezéből.

Már azt sem tudtam mi fájt jobban, hogy Tomi és én majdnem lefeküdtünk, vagy hogy Balázzsal vége mindennek, esetleg Balázs szavai.

Nem akartam mást, csak eltűnni a világ elől egy darabig. A gondolataimból viszont a telefon csörgése azonnal kirázott. Ahogy megláttam a kijelzőt, mosolyra húzódott a szám. Wiwi volt.

-Szia Wiwi!

-Szia Sandy! Hallom mi történt, nagyon sajnálom!

-Hagyjuk a témát, beszéljünk másról, te hogy vagy?

-Jól, köszi. Akarod, hogy felmenjek hozzád amíg kihevered ezt az egészet, vagy esetleg jöhetnél te ide hozzám, na mit szólsz?

-Remek ötlet! Várj, megkérdezem...vagyis megyek.

-Jól van, de vigyázz még ő felel érted.

-Tudom..na szia, akkor nálad találkozunk.

-Okés, szia!

Összeszedtem pár cuccot ami elég egy hétig, majd kimentem a folyosóra venni a cipőm. Szerencsém volt, hogy Tomi a fürdőbe volt, így nem látott és nem hallhatott semmit. Fogtam gyors egy papírt meg egy tollat és leírtam hova megyek és meddig maradok. Kinyitottam az ajtót, kitettem a csomagot, a kulcsom után nyúltam, de Tomi elkapta a kezem.

-Hova-hova kisasszony?-elég vidám volt a történtek után.

-Wiwihez, de leírtam egy papírra, nézd meg!

-Nem! Arra nem gondoltál, hogy jogom van tudni és esetleg engedélyt is kérned kéne, hogy elmenj hozzá?

-Nem! Nem vagy nekem senkim, így én döntök!

-Amíg nem töltöd be a 18-at én felelek érted, és ha azt mondom nem, akkor nem mész sehova!-szinte már ordított amitől picit megrettentem. Sosem láttam még ilyennek, és nem akartam, hogy csináljon valamit így nem szóltam vissza, de megpróbáltam elindulni, csakhogy visszaráncigált a lakásba a cuccommal együtt.

-Akkor is elmegyek, ha ellenzed!-végre elég bátorságom volt, hogy vissza merjek szólni.

-Igen? Akkor mondok valamit. Ha te kimész azon az ajtón engedély nélkül, ide többet be nem teheted a lábad!-ez kicsit rosszul esett tőle, de tudtam, hogy most döntenem kell.

-Megyek!-felkaptam a cuccom és elindultam kifele. Ő jött utánam, a kocsinál megállított és kinyitotta nekem az ajtót, hogy üljek be.

-Meggondoltam magam! Sajnálom! Ki vagyok bukva, de nem akarom, hogy bajod essen..

-Ezzel már elkéstél..-mondtam halkan, de ő felkapta rá a fejét, és a jelek szerint meg is hallotta.

-Ezt meg hogy érted?-nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem...

49.rész-Hogy kerültél oda?

Köszönöm a komikat: AFCVivikee, Ninci és forever
És sajnálom Ninci:$XD
Nem tudom a következő rész mikor lesz, lehet hogy csak hajnalban..:$

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Tomi felállt rólam és a fejét fogta.

-Sajnálom!-mondta és kiment a szobából. Nem hittem el, hogy ez megtörtént. Nem hittem el, hogy majdnem lefeküdtem vele. Ráadásul nekem ott van Balázs, vagyis volt, ezt el kell neki mondanom, de hogyan? Csak azon gondolkoztam, hogy mit fog reagálni, mert ez most az én hibám is volt.

Kimentem Tomihoz a konyhába, de nem szólt egy szót sem, csak ült az asztalnál és nézett maga elé. Én sem szóltam hozzá, csak felvettem a cipőmet és elindultam lefele. Nem tudtam merre megyek vagy hova, csak azt, hogy ki kell vernem a fejemből ezt az egészet.

Csak mentem és egyre az járt a fejemben, hogy mi lett volna ha nem állítom le. Egyszer csak azt vettem észre hogy Balázs ajtaja előtt állok.

Becsengettem, mert tudta, hogy én vagyok, hiszen azelőtt már fel is csengettem neki, hogy beszélni szeretnék vele, csak olyan furcsa volt a hangja. Kinyitotta az ajtót, és beengedett. Nem csókoltam meg, de ő sem kért. Bevezetett a szobába ahol szinte minden a földön volt, bezárta magunk mögött az ajtót és leültetett az ágyra.

-Itt meg mi történt?-kérdeztem rá nézve, de nem igazán akart felelni ahogy láttam.

-Szerintem neked azt tudnod kéne!

-Basszus, honnan tudnám?

-Jó, akkor mondd miért jöttél...csak nem azért, hogy elmondd megcsókoltad Tomit?!-azonnal lefagytam.

-Te meg honnan tudod? Felhívott Tomi?-azonnal őt kezdtem el hibáztatni pedig tudtam, hogy nem csak ő a hibás most.

-Tomi...?!neem, ő nem mondta volna el, de mivel nyitva volt a bejárati ajtó, gondoltam bemegyek megnézni minden okés-e, és láthatólag ti jól szórakoztatok. Meddig jutottak? Legalább be vitt az ágyba?-felálltam és azonnal megpofoztam, majd sírva rohantam ki a lakásból.

Tudtam, hogy igaza volt és jogosan mondta amit mondott, de engem nagyon bántott. Hazáig rohantam, majd felmentem a lakásba, és nem törődve Tomival bementem a szobába és sírva borultam le a földre. Tomi bejött utánam és megölelt. Biztos voltam benne, hogy tudja az igazat, azt is hogy mi történt és miért vagyok most ilyen állapotban...

48.rész-Hogy mi?

Köszönöm szépen a kommenteket: Krisztiikee, SweetCandy, Ninci de nem csak ide, hanem a másik blogomba is.:) Nagyon hálás vagyok érte.:)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem mentünk be a plázába, mert Tomi elakart valamit mondani és nem akarta halasztgatni. Nagyon feszült volt egész idő alatt. Nem értettem, hogy miért, de azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. Reméltem, hogy nem rossz hír.

Amikor hazaértünk én elmentem átöltözni, majd vissza kimentem a konyhába ahol Tomi ült és rám várt. Leültem mellé, ránéztem, megfogtam a kezét és amennyire csak lehetett felé fordultam.

-Miről akarsz beszélni?-kérdeztem tőle és könnytengert láttam a szemében. Nem értettem semmit az egészből.

-Andi és én...szakítottunk...-nem tudtam elhinni, hiszen annyira boldogok voltak együtt. Annyira jó volt őket együtt látni. Most pedig, nekem is tátva maradt a szám.

-De hát miért?-mikor kimondtam, úgy éreztem hülyeség volt megkérdezni, nem kellett volna még tovább kínozni.

-Mert...megtalálta az igazit...-na bennem fel ment a pumpa. Semmi előjele nem volt, hogy nem szeretik egymást, sosem veszekedtek, erre itt van, most meg szakítanak.

Átöleltem Tomit és próbáltam vigasztalni. Nem akartam szomorúnak látni, mert az nekem is rossz volt. Egy életvidám srácot ismertem meg benne, és nem hagyhattam, hogy ezt bárki is tönkre tegye.

Elengedtem, szembefordultam vele és letöröltem a könnyeit. Nem akartam sírni látni, de ezt neki is mondtam. Sosem szerettem ha valaki szomorú, legyen az lányért, vagy fiúért, hiszen egyetlen könnycseppet sem érdemelnek, ha nem szeretnek minket. Bár ezt néha én is nehezen tudtam betartani.

Tomi megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézet, megsimogatta az arcom és megköszönte, hogy vagyok neki és hogy ilyenkor is ott vagyok vele.

Közelebb jött, most már a kezei az én karomat simogatták, majd a szája az ajkamhoz ért. Nem értettem miért, csak azt tudtam, hogy visszacsókoltam. Ebből sem értettem semmit, hiszen Balázzsal voltam együtt, már az eljegyzésünk is meg volt, habár lehet azért mert túl gyorsan akart mindent.

Tomi felvett az ölébe, majd újabb csókot adott, bementünk a szobába és lefektetett az ágyon. Csókolta a szám, a nyakam, miközben a derekam és a hasam simogatta a kezével amitől elgyengültem. Majd a csókolgatást abba hagyta, lentebb csúszott, a felsőmet fentebb tolta picit, hogy hozzám férjen, majd kis puszikat hagyva maga után a testemen, haladt felfele.

-Ne, állj!-végül észbe kaptam és sikerült leállítanom...

47.rész-Indulás

Köszönöm a komikat: Ninci,Krisztiikee és SweetCandy
Ha nem láttad volna Ninci a kommenteknél az MSN címem akkor itt van: rockstar1318@hotmail.com :)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

-A helyzet az, hogy haza kéne most mennem...-Tomi felállt a székről és ahogy láttam készülni ment.

-Kár, pedig olyan jól elvoltunk...-elmosolyodtam az emlékeken. Még búcsúzásul szedtem mindenkinek egy pohár jégkrémet, elővettem a fényképezőgépem és gondoltam akkor az utolsó pillanatig mindent megörökítünk együtt.

Leültünk megenni a jégkrémet, közben készültek hülye képek, de hát ez hozzátartozott a dologhoz. Ez volt a lényege is.

Amikor mindenki megette a jégkrémet én is elkészültem meg Wiwi is. Tomi csinált még rólunk egy közös képet, majd betette a táskámba a fényképezőt, hogy tudjunk majd még csinálni a kocsiba is képeket, meg Wiwiék háza előtt is.

A kocsiban tényleg készültek képek, jók is, rosszak is, és olyanok is amiken röhögtünk nem is kicsit. Megígértem neki, hogy mindet átküldöm majd neki msnen.

Amikor megérkeztünk Wiwiék házához mi már nem akartunk bemenni, mert Tomi elakart vinni valahova ebédelni. Azért 15 percre még beugrottunk hozzá, mert egyedül volt otthon és nem akart unatkozni.

-Hova mentek majd ebédelni? Mármint Miskolcra, oké, de ott hova?

-Szerintem majd a plázába...-felelt Tomi, én pedig kicsit meglepődtem, mert a pláza tele van emokal, és mi van ha rá fognak szállni, ezen ő vagy nem gondolkozott el, vagy álcázni akarja magát.

Én nem szóltam semmit, csak Wiwivel beszélgettünk még egy kicsit. Gépeztünk, ő közbe msnezett is, meg szokás szerint nevetgélt. Tetszett, hogy mindig jó kedve van hiszen engem is mindig felvidított.

Majd 15 perc után elindultunk Tomival a város felé, miközben zenét hallgatunk, majd a pláza parkolójában megállt...

46.rész-Rémálom

Köszönöm szépen a komikat: Ninci és Krisztiikee

Ne haragudj Ninci, de kell bele egy kis izgalom.xD

Krisztiikee: igen, már jobban vagyok.:) Sokkal...:)

Ehhez lécci írjatok véleményt.:$ Fontos lenne: http://sandyblogja.blogzona.hu/archives/2010/08/06/Senki_nem_latja_azt_amit_en/

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Mi az utolsó emlékképed?-még mindig mosolygott.

-Az amikor Balázs elment haza...

-Még jó...-nevetett.-Tudod, lefeküdtél a földre Wiwivel és mind a ketten el is aludtatok, aztán hajnalban felköltöttelek, mert rémálmod volt, aztán nem tudtál visszaaludni, és felhívtalak az ágyra mellém.

-Értem...az az nem, miért hívtál fel?

-Azért, mert nem tudtál aludni, gondoltam jobb ha tudod, hogy biztonságban vagy...-már kezdett rémleni a dolog, főleg a rémálmom. Kirázott a hideg, majd Tomihoz bújtam.

-Köszönöm...mindent köszönök...-ő is átölelt, majd odahívtam magunkhoz Wiwit is és őt is megöleltük.-Tényleg, jut eszembe, Wiwi te mikor is mész haza?

-Miért? Zavarok? Akkor akár most is...-nevetett én meg picit vállon ütöttem.

-Nem, úgy értettem meddig vagy elengedve?! Bolond vagy csajszi...-Tomi magunkra hagyott, ebbe nem akart beleavatkozni.

-Hát...nem mondták, de felhívom anyáékat, jó?

-Rendben...-magára hagytam Wiwit, én pedig bementem Tomihoz. Ő a laptop előtt ült, és fel sem tűnt neki, hogy ott állok mögötte. Csak dalszöveget írt, én pedig olvastam, de nagyon tetszett.

-Mióta állsz itt?-kérdezte mikor lecsúszott a kezem a székről és véletlenül megütöttem.

-Jaj, ne haragudj, és azóta mióta elkezdted.

Furcsán nézett rám, de én csak mosolyogtam. A dalszövegét imádtam, ezt is mind mindegyiket.

Wiwi jött be az ajtón...

-Na mit mondtak?...

45.rész-Mit kerestem melletted?

Nagyon szépen köszönöm a komikat: Ninci, Krisztiikee és SweetCandy.:)

És a megértést is nagyon köszönöm.:)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap az ágyon ébredtem Tomi mellett, de fogalmam nem volt, hogy kerültem oda. Nem állt össze a kép az előző napról. Bárhogy próbálkoztam, olyan volt, mintha emlékezéskiesésem lenne.

Kimentem a konyhába, csináltam magamnak egy kávét, miszerint talán azzal felfrissíthetem a memóriámat. Bárhogy próbálkoztam, onnan semmi sem rémlett tovább, hogy Balázs hazament. Kezdett ez így sok lenni.

-Jó reggelt!-mondtam mikor kijött Wiwi.

-Neked is!-azzal kaja után kutatott a hűtőbe.

-Te tudod mit kerestem Tomi mellett az ágyban?

-Nem!-remek, ha ő sem tudja, akkor mi történt előző este. Teljesen kimaradtak a gondolataim és már kezdett idegesíteni.

"De mi van akkor ha Tomi sem emlékezik akkor honnan fogom megtudni?"-voltak egyéb gondolataim, de ezt nem tudtam eltüntetni, egyszerűen nem volt tovább. Nem tudtam semmit az előző estéről, és már nagyon kezdett idegesíteni, hogy mi történhetett.

-Ki derítem, felköltöm Tomit!-mondtam Wiwinek, azzal elindultam a szobába, de ő visszahúzott.

-Szerinted ha most felköltöd válaszolni fog neked?-igaza volt, nem költhettem fel, hiszen ha nem emlékszik semmire, akkor csak egy hülyeség, hogy felköltöm, de egyébként sem válaszolni, mert nem bírok várni.

-Rendben, maradok, de ajánlom neki hogy felkeljen minél hamarabb...-ez már szinte fenyegetésnek hallatszott, pedig nem annak szántam csak ideges voltam.

Mocorgást hallottam bent, és már majdnem felálltam mikor Wiwi intett, hogy maradjak a helyemen. Ráhallgattam. Mégiscsak a legjobb barátnőm volt.

Mikor Tomi kijött a szobából rögtön ő is a hűtőt célozta meg, és mivel mellém ült le, így ránéztem és azonnal rákérdeztem:

-Mit kerestem melletted amikor felébredtem reggel?-elmosolyodott...

44.rész- Mit látsz amit én nem?

Köszönöm szépen a komikat SweetCandy-nek és Krisztiikee-nek.:)

Ne haragudjatok, hogy mostanában csak egy bejegyzés van naponta, de nincs ihletem és a részek is nagyon laposak.:( Remélem majd ez megváltozik és akkor ígérem a legjobb formámat fogom hozni, de mint tudjátok két történetes blogom van, és készül a harmadik is.:$ Az csak azért, mert jó kiírni magamból mindent, a változatosság kedvéért az is AFC-sxD De majd időben linket kaptok róla, ha érdekelni fog titeket.:)
És lett volna tegnap még rész, de rosszul lettem és elaludtam.:$ Ne haragudjatok!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hazafele nagyon jót beszélgettünk, és Balázs hiába fáradt volt, feljött hozzánk. Én küldtem haza, de hát nem akart menni. Azt mondta jobban érzi magát velem, mint egyedül otthon. Talán ezzel nem mondott hülyeséget, hiszen én jobban eltudtam szórakoztatni őt, mint a tv.

-Hol van Miki?-kérdezte Wiwi Tomitól mikor kiszálltunk a kocsiból.

-Hazament, mert fájt a feje, de azt ígérte, hogy holnap korán reggel itt lesz...-borzolta meg Tomi Wiwi haját, amit tudtam, hogy utált Wiwi, mert mindig szétment tőle a haja.

-Korán?-nevettem, de Wiwi oldalba vágott.-Naa...-szóltam rá, de csak mosolygott.

-Héé, ne bántsd, mert nincs egyedül...-ez jól esett Fekától. Édes volt, amikor olyan műharaggal nézett Wiwire. Aztán mind a négyen nevettünk, de azért nekem fájt az ütés helye.

Amikor felmentünk a lakásba én lehuppantam az ágyra a szobába és eldőltem.

-Na kényelmes volt az ágy, Sandy?-kérdezte Tomi nevetve mikor bejött a szobába.

-Héj, miért csak tőlem kérdezed?-ültem fel azonnal.-De egyébként igen...-nevettem és azt néztem, hogy Tomi mit reagál.

-Mert Wiwi nem aludt veled az ágyon, és egyébként örülök...-mosolygott, bár nem értettem honnan tudja, hogy Wiwi nem aludt velem.

-Honnan tudod, hogy Wiwi a földön aludt?-ránéztem Wiwire aki közben leült Tomi székére, és egy sunyi mosoly jelent meg az arcán.-Te...te...te...áá...-neki dobtam a párnát amin olyan jól aludtam. Ő pedig visszadobtam, majd én neki...

-Hé, az egyetlen jó párnámat hagyjátok békén...-nézett ránk Tomi, Wiwi hozzám dobta még egyszer, én pedig leraktam az ágyra magam mellé.

-Igenis, Uram!!-tisztelegtem neki hülyeségből. Jót nevetett rajta, majd végre Feka is bejött a szobába.

-Na mi ez a jó kedv hölgyeim...uram?-nézett Tomira, de szinte ki sem akarta mondani hogy Uram, de akkor Tomitól tuti kapott volna. Leült mellém Feka, majd átölelt.

-Mi az?-néztem rá Tomira aki csak csendben mosolygott az orra alatt, de én rögtön kiszúrtam, így mindenki tekintete rávetődött.

-Semmi...-legyintett egyet, majd nevetve a ruháival kiment a szobából.

-Ezt meg mi lelte?-kérdezte Wiwi rám nézve.

-Ne tőlem kérdezd, hé, nem ismerem...annyira...-az utolsó szónál forgattam a szemeimet.

-Csak boldog, hogy Sandy is az...-mosolygott Balázs. Ennek a kijelentésnek különösen örültem, hiszen mi lenne jobb még ettől is. Én boldog vagyok Fekával, Wiwi Mikivel, Andi Tomival, már csak Petinek kellett volna valaki, bár állítólag már kiszemelt valakit...

43.rész-Wiwivel egy nap...

Köszönöm a komikat: SweetCandy, Tina, Krisztiikee :)

Bocsi, ez nem a legjobb, de nincs ihletem...

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor felébredtem Wiwi már fent volt. Csodálkoztam, mert az időt nézve ő nem szokott ilyen korán felkelni. Reggel 8 óra volt. Kimentem hozzá a konyhába, de épp Mikivel telefonált. Én is felhívtam Fekát, de nem vette fel.

Felhívtam Tomit, hogy tud-e róla valamit.

-Igen, tudok róla...próbán van velünk. Én mondtam neki, hogy ne vegye fel a telefont, ha már Miki lerakta, nem akarok rá is várni. De próba után hazaviszem, oké?

-Ajánlom...de te akkor miért vetted fel nekem?

-Azért, mert azt hittem baj van...

-Ja, na akkor mindegy, hagylak próbálni, szia!

-Szia!

Leültem Wiwi mellé és elkezdtünk beszélgetni. Szinte mindenről, bár ha a fiúkról volt szó akkor ő Mikiről beszélt, én pedig Fekáról, úgyhogy nem épp egyeztünk, ezért úgy gondoltuk elmegyünk vásárolni, az még mindig jobb és azon nem lehet összeveszni.

-Na ez milyen?-kérdezte Wiwi mikor felpróbált egy nadrágot.

-Ez nagyon jó, de a már megvett cipődhöz nem igazán illik...

-Nem baj, majd veszek másik cipőt is...

-Bolond vagy!! Na igyekezz, mert én még máshova is beakarok menni.

Visszavette az ő nadrágját, majd megvette az újat és kimentünk a boltból.

-Halló?-vettem fel a telefont.

-Szia Sandy!

-Szia Feka!

-Hol vagytok?

-Vásárolni, ti már otthon vagytok?

-Igen, megyünk értetek maradjatok ott.

-Oké, szijja.

-Szia!

Elmentünk még Wiwivel abba a boltba amibe akartunk, majd elmentünk a parkolóhoz, pont megjöttek Balázsék is.

42.rész-Pest

Köszi szépen Ninci, és Petru ez csak kitalált, nem mindenki szerencsés, hogy ismeri őket.xD

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Pestet végigjárva szórakoztunk. Néha meg-megállítottak minket, vagyis inkább Tomit, hogy adjon autogramot, meg kérdéseket tettek fel neki, de kivártuk. Bár a 20. megállás után már kicsit mérges voltam, de hát ez az átka ha valaki híres.

Wiwivel az utóbbi időbe inkább már elindultunk nélküle, vagy csak futkároztunk. A Hősök terét élveztük a legjobban, pár hülye képet is csináltunk. De a Duna part volt a legszebb naplementekor, vagyis a Duna vize. A parton ült pár ember, voltak furábbak is, de mi nem foglalkoztunk velük.

Wiwi leült a Duna partra és áradozott. Pontosabban nem tudom, hogy min, mert engem a látvány jobban érdekelt.

Hazafele már Wiwi elaludt. Ő jobban tudta magát lefárasztani, mint én, így jobban el is fáradt.

Mikor Tomi leparkolt a ház előtt akkor felköltöttem Wiwit, ő kinyitotta a szemeit, majd kiszállt az autóból. Fent a lakásban Wiwi ledőlt a földre és már aludt is. Tomi bezárta az ajtót rá, hogy ne kelljen fel. Mi még kint ültünk két órát és beszélgettünk.

-Nem baj ha ma Andinál alszunk?-kérdezte Tomi tőlem egy sunyi mosollyal az arcán.

-Nem, dehogyis. Menjetek csak!-nevettem Tomira.

Mikor elmentek, én bezártam a bejárati ajtót, és visszamentem a szobába. Átöltöztem majd lefeküdtem az ágyra. Felköltöttem Wiwit is, hogy nem-e akarna inkább az ágyra menni, de leintett. Gondoltam, hogy még ehhez is fáradt.

Hagytam aludni, majd én is lefeküdtem, de csak forgolódtam. Majd írtam Fekának egy sms-t.

"Szia!
Már most nagyon hiányzol, pedig még csak egy napja váltunk el. Ugye fogunk találkozni holnap vagy utána?
Puszi, Sandy"

Vártam, de nem jött válasz.

Aztán visszamentem a szobába, lefeküdtem az ágyra és végre elnyomott az álom...

41.rész-Pestnek

Köszönöm szépen a komikat: Ninci és Blooddrops és itt az msn címem: rockstar1318@hotmail.com vegyél fel(:

ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ: neked pedig köszönöm a díjat.:)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tovább tartott Pestig az utazás, mint gondoltam. Zene hallgatással, énekelgetéssel, ökörködéssel ment el az idő, de már mindenki nagyon fáradt volt. Andi az anyósülésen már-már néha szundikált, Tomi inkább próbált a vezetésre figyelni és Wiwi, hát ő fitt volt. Nagyon sokat ökörködtünk hátul. Így elment az idő.

Tominál mindenki lezuhanyzott. Andi volt az első, aztán elment Wiwi is lezuhanyozni, majd én és Tomi. Andi az ágyon aludt Tomival, mi meg a földön Wiwivel. Még pár órát beszélgettünk, de aztán végül minket is elnyomott az álom, nem csak Tomit és Andit.

Reggel én voltam az első aki felkelt, bár ez érthető is, nem voltam a földhöz szokva, főleg nem a 11 óráig alváshoz.

Kimentem a konyhába, csináltam reggelit, közben felöltöztem. Majd ettem, és elmentem hogy befejezzem a reggeli készülődést. Majd csináltam még tojást, meg pirítóst is. Mire kész lett Andi vánszorgott ki a szobából. Ő is evett, majd elment készülődni. Aztán Tomi, ő is levezényelte a kört, majd 11 órakor Wiwi. Szokásos idő, ha nem költik fel. Úgy tűnt neki mindegy, hogy föld vagy ágy, ő akkor is képes aludni.

Megbeszéltük Tomival, hogy bemutatja Pestet. Körbevezet minket, mivel én általában csak térképről igazodom el, vagy azzal sem. Mint a Westendnél.

-Mi lesz az első állomás? Duna part?-kérdezte Wiwi, mi pedig a szemünket forgattuk.

-Oda inkább naplementekor menjünk, az olyankor romantikus...-mondtam és Wiwi megütötte a vállam, de a többiek csak egyetértően bólintottak.

-Oké, te nyertél!!-vágta be a műdurcit Wiwi amin nevetnünk kellett.

Én visszamentem a szobába valami normális gönc után nyúlva, hogy apám elhozta a cuccaimat, majd átöltöztem. Egy rövid fekete póló volt rajtam "Say hello Tommy little friends" felirattal(tényleg van ilyen pólóm, az van rajtamxD), egy sötétkék csőszárú farmernadrágot kaptam magamra fehér övvel, és egy Adidas magas szárú cipőt, ami fekete-fehér volt. Közben mindenki más is felöltözött.  A hajamat belőttem és megindultunk Pestnek, hogy mindneki kellőképpen megismerje...

40.rész-+18

Köszönöm szépen a komikat: Krisztiikee, Ninci, SweetCandy
Lécci erről is mondjatok véleményt: www.valotlanalom.blogzona.hu  csak hogy érdemes-e folytatni:) Köszi:)
És ne haragudjatok a késés miatt, de tegnap elmentünk itthonról...

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor megettük a pizzát mindenki lefeküdt ahova csak tudtunk, de nem telt bele 10 perc, már mindenki aludt, csak én és Feka voltunk fel. Átmentünk a másik szobába, Feka pedig eléggé készen állt. Én is levetettem minden ruhámat, de azért az utolsó simításokat Fekára hagytam, csak az érzés kedvéért.

Amikor már ruha a földön volt gyengéden csókolni kezdett, én pedig a jobb kezemmel hátranyúltam és elfordítottam a kulcsot a zárba. Majd átfogtam a nyakát és visszacsókoltam. Beletúrtam a hajába. Élvezni akartam minden apró kis másodpercet.

Majd felvett az ölébe és az ágyra fektetett. Majd a nyakamat kezdte csókolgatni és szépen haladt lefele. A combom között is puszival látott el. Majd visszatért mellém és simogatni kezdte a testem, miközben lágy csókokat lehelt az ajkamra.

Mikor abbahagyta, átfordítottam és én is kényeztetni kezdtem. Puszikkal láttam el a testét és az ajkát.

Majd megunta a lassú tempót és átfordított minket. Lassan, de érzékien hatolt belém, s közben pár puszival látott el. Élveztük mind a ketten, s ő vezette az egészet. Élvezte, hogy ő lehet a falkavezér.

Majd egymásra feküdtünk, s így próbáltuk kipihenni a fáradalmakat.

Balázs újabb az ötlete a zuhanyozás volt, így magamra húztam a köntösömet és neki indultam. Bár már mindenki ébredezett nem érdekelt, hiszen azért mégis túl vagyunk rajta és nem zavart meg senki.

Bementünk a fürdőbe, Balázs megcsinálta a vizet, majd levettem a köntöst és beálltam mellé a zuhanyfülkébe. A víz érintette a testem minden porcikáját, s közbe Feka is simogatott és magához húzott. Élveztük egymás társaságát, s egymás közelségét is.

Nem akartunk kiszállni a víz alól és egymás mellől sem, de a szerelem akkor is ott volt közöttünk amikor messze voltunk egymástól, s ezt mind a ketten jól tudtuk.

Majd eszünkbe jutott, hogy el kell hagyni a házat, így nehéz szívvel, de a testünk el vált egymástól. Kiléptünk a fülkéből, majd törölgetni kezdtük a testünket, de Balázs inkább az enyémet és nem az övét. Majd tiszta cuccba felöltöztünk és kimentünk.

A többiek már vártak s halkan kuncogtak, de minket nem érdekelt. Minden a cucc a kocsiban volt már, és mivel nekem Tomival, Andival és Wiwivel kellett mennem, így elköszöntünk Fekával egymástól. Legalább 10 perces búcsúzkodás volt, de Wiwi és Miki sem vették rövidebbre, így nem csak ránk vártak. Majd beültünk a kocsiba és Tomi Pestig vezetett...

39.rész- Vacsora

Köszönöm szépen SweetCandy a komit, és nem igazán értettem a kommentedet, de mosolyogtam egy kicsit rajta.xD
Ám az előző részben az a lényeg, hogy Tomi félti Sandyt, de látja, hogy milyen boldog Fekával és neki most az a legfontosabb, csak ha Feka bántani merné Sandyt akkor Tomi lépne.xD
Remélem így a vége is jó lesz most.xD

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nyílt az ajtó, mi pedig felnéztünk. Megláttuk Wiwit, én pedig nagyot sóhajtottam.

-Bocsi...megint...-nevetett.-De arra gondoltunk Mikivel, hogy lehetne egy szép romantikus vacsoránk mindenkinek együtt, mert Peti úgy sincs itt, csak azok akik párba vannak.

-Oké...legyen.

Kiment vissza mi pedig visszanéztünk Fekával egymásra, majd az órára.

-Máskor bezárjuk azt az ajtót...-nevetett Feka. Majd másik ruhát kerestünk magunknak, amit felvehettünk a vacsorához. Majd kimentünk a többiekhez.

Megtudtuk, hogy Tomi rendelt pizzát és megtalálták az Eclipse-t is DVD-n a házba, úgyhogy lesz mit néznünk is. Még nagyon sokat beszélgettünk együtt és Tomi is más volt végre.

-Megjött a pizza...-szólt Tomi mikor csengettek(ezt most úgy hozzáteszem, hogy itt is csengettek pontXD). Kiment átvenni a pizzát meg kifizetni. Így nekünk ingyenes volt minden.

-Milyen pizza?-kérdeztem mikor Tomi visszajött.

-Van egy sajtos, egy gombás, meg egy szalámis...-elhúztam a számat a gombásnál.

-Akkor sajtosat eszek meg szalámisat...gombát nem szeretem...-jelentettem ki Feka pedig odajött és megölelt.

-Akkor az az enyém, én meg neked adom a szalámisat, jó?-nézett rám pillogó szemmel és bólintottam.

Majd beültünk a tv elé, bekapcsoltuk a filmet és ettünk...

38.rész-Mit akar Tomi??

Köszönöm a komit Candy.(:
Nincs mit Csey.(:
És Winka...igen tovább kell adni, remélem elolvasod itt is.:)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Persze, gyere csak...-mondta Feka, aki láthatólag nem nagyon örült neki, én pedig féltem. Feka leült mellém és átkarolt, én pedig hozzá bújtam. Mutattam Tominak, hogy üljön le az ágyra, így leült és belekezdett.

-Nos...tudod, hogy féltelek kislány...-kezdte, én pedig megrémültem, de Feka is mert erősebben szorított, mint ahogy eddig, de most valahogy jól esett, hogy tudjam, nem vagyok egyedül és ha kell akkor megvéd.-A helyzet az, hogy ez most még rátett egy lapáttal, amiért nem vigyáztatok...-és körbe magyarázza az egészet ahelyett, hogy kinyögné mit akar?

-Tomi...essünk túl rajta, mit akarsz?-jó lehet ez így bunkóság volt, de másképp nem tudtam volna kihúzni belőle.

-Ne szakíts félbe, tudnotok kell, hogy miért...

-Mit miért?-szakítottam újra félbe.

-Majd mindjárt...elmondhatom?

-Igen, ne haragudj...-megrémültem, és ez csak egyre rosszabb lett.

-Nos...féltelek és nem akarom, hogy bajod essen...-folytatta, én pedig Fekára néztem, majd vissza Tomira és folytatta.-De látom, hogy mennyire szeretitek egymást, így Balázs, ha nem vigyázol rá, akkor vége lesz...

-Köszönjük...-mondta Feka én meg ránéztem, elég furán, hogy mit köszön mikor itt rémisztgetett minket.

Tomi bólintott és kiment a szobából.

-Mi a szent szart köszöntél meg neki?-fakadtam ki mikor elengedett.

-Ugye nem akarsz veszekedni?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem...-leültem.-De basszus azt hittem szét akar...

-Sss...-tette a kezét a számra.-Örüljünk, hogy megbocsátotta azt amit tettem...-igaza volt, tudtam. Bólintottam, ő pedig megcsókolt majd hanyatdöntött és rám feküdt....

37.rész-Feka nagy meglepetése-.-"

Köszönöm szépen a komikat: Krisztiikee, és SweetCandy, Ninci...és persze a díjat is.(:

És persze én is szeretlek Candy.:D Meg minden olvasómat és kommentezőmet.:DŁŁ

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Na mit akarsz csinálni?-kérdezte mikor beértünk a szobába. A mai nap eléggé megrázott, így nem sok mindenhez volt kedvem, persze azért Fekával lenni mégiscsak jó volt.

-Majd meglátod...-titkolózott tovább, én meg alig vártam, hogy kinyögje végre. Lerakott az ágyra, majd az asztalhoz sétált.

-Mit akarsz? Lécci mondd el!!-kértem bociszemekkel, ami láthatólag hatott rá, mert elmosolyodott oda jött mellém és megcsókolt.

-Tudod, arra gondoltam...-szenvedélyesen a szemembe nézet-...hogy nézhetnénk filmet!-és elém rakta a "Meseautó" c. vígjátékot.

-Remek...-feleltem nem nagy lelkesedéssel.

-Nem tetszik az ötlet?-kérdezte és lehajtott a fejét. Ezen nevetnem kellett, olyan édes volt. Így felemeltem a fejét, és most én csókoltam meg.

-De igen...csak már ezt a filmet 1000x láttam...-elmosolyodott, megvonta a vállát és betette a DVD lejátszóba a lemezt. Addig én lefeküdtem az ágyon, úgy, hogy lássam a filmet is, majd mellém bújt Feka és ráhajtottam a fejem.

Nagyon jól éreztem magam vele, akkor is ha nem erre a meglepetésre számítottam. De még mindig jobb, mintha Tomi elszakított volna tőle. Tudtam, hogy félt, de úgy éreztem, hogy túlzásba viszi. Nem voltam hat éves, akivel még játszani kell és pátyolgatni kell. Persze jól esett, de azért egy bizonyos határt betarthattunk volna.

Feka mellett biztonságban éreztem magam, és nem is tudom mi lett volna ha Tomi nem enged a közelébe. Így azért jó, hogy nem állt meg hanem inkább meg tovább. Nem tudtam volna megtenni, hogy elhagyom Fekát. Ahhoz túl fontos volt nekem. Tomi pedig, csak az apám, és nem is az édesapám, ha haragszik hát haragszik, vagy megbékél vagy kidob a lakásából, de akkor megyek majd valaki máshoz. Wiwi biztos befogadna.

Azt vettem észre, hogy semmit sem értettem a filmből, mert nagyon elgondolkoztam.

-Na hogy tetszett 1001x-re is?-kérdezte gúnyolódva Feka.

-Nagyon jó volt...-hazudtam, mert nem akartam, hogy megtudja, hogy nem nézek vele filmet csak gondolkozom.

-Bejöhetek?-kérdezte Tomi halk kopogás után...

Szeretném ha a tiéd is lenne...(:

Mielőtt kirakom, szeretném megköszönni SweetCandy-nek, hogy gondolt rám. Nagyon sokat jelent nekem.:)
Tényleg köszönöm.:)

És most szeretném én is átnyújtani, olyan bloggereknek akiknek a blogja elnyerte tetszésem, és folyamatosan olvasom, akár kreativitás miatt, akár csak jó megfogalmazás miatt.:)

Szabályok:

1. Kirakom a szabályokat és betartom

2. A díjat elfogadom

3. tovább kell adni!!

És akiknek tovább adom(annyi embernek adod tovább amennyinek csak akarod) :

1, ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ ( http://heroindependence.blogspot.com/ )

2, Winka ( http://csokollak100xx.blogzona.hu/ )

3, Csey (http://csakmert.blogzona.hu/ )

4, princesspetra (http://princesspetra.blogzona.hu/ )

5, SweetCandy (http://afcszerelem.blogspot.com/ )

6, Blood97 ( http://zurosszerelem.blogzona.hu/ )

7, miss murder ( http://macskalany.blogzona.hu/ )

8, AFCVivikee ( http://afcszerelem.blogzona.hu/ )

9, DaDa ( http://afc-story.blogzona.hu/ )

10, Ninci ( http://afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

11, Tina (http://tinablogja.blogzona.hu/ )

36.rész-Mi van?

Köszönöm a komit: Krisztiikee

Próbálok sietni.:)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Beszélhetek veled Sandy?-elém állt Tomi és megfogta a kezem. Bólintottam, Balázs pedig bement a szobába.

-Mondjad...mi a baj?-kérdeztem tőle, és láttam az arcán az aggodalmat, de nem tudtam, hogy mire vall ez az egész. Leültetett és leguggolt elém.

-Kicsim...ismersz...féltelek. Tudom mi történt tegnap este, a kérdésem csak annyi lenne, hogy ugye szedsz gyógyszert, vagy védekeztetek?-azonnal lefagytam. Túl gyorsan történt minden és időm se volt gondolkozni.

-Ö...azt hiszem ezt elfelejtettük...-lehajtottam a fejem. Azt sem tudtam mit mondjak még, és az arcát sem akartam látni, csak a válaszát akartam hallani, de nem felelt. Majd átölelt.

-Elmegyünk egy orvoshoz...-sóhajtottam és bólintottam. Bementem átöltözni közben pedig elmondtam Fekának, hogy mi történt. Ő is csak a fejét fogta. Azt mondta el jön velünk, de Tomi azt mondta hogy maradjon csak otthon ketten is megoldjuk.

xXx

Az orvosnál megvártuk a végeredményeket, meg a receptet. Szerencsére semmi. Nagyon megkönnyebbültem és láthatólag Tomi is. Kiváltottuk a recepteket is és Tomi azt mondta, hogy most már vigyázni fog rám.

"Remek, ez hiányzott nekem. Egy apa, aki több törődést ad a kelleténél nekem, és aki oda is figyel rám. Oké, ez nem olyan rossz, de már elszoktam tőle, az az bele se szoktam"-gondoltam magamban az úton visszafele a házhoz.

-Na?-jött oda Feka aki azonnal átölelt.

-Semmi...-mosolyogtam amin ő is megkönnyebbült.

-Máskor azért vigyázz a lányomra!!-úgy nézett Fekára mintha haragudna rá, de hát a vágyat nem lehet megfékezni. Mégiscsak valami szenvedély.

-Tomi...!-szóltam utána, de hiába, úgy csinált mint aki meg se hallja. Utána rohantam és megfogtam a karját.-Ez most mire volt jó?-kérdeztem tőle, de csak kirántotta a karját a kezemből és tovább ment.

-Hagyd...túl makacs...-mondta Feka aki megölelt, felvett az ölébe és bevitt a szobába, miszerint van egy jó ötlete...