32.rész-Baj van

Köszönöm a kommenteket: xXx SweetCandy xXx, Ninci, punccs
Egyébként olyan sokat nem tudok most felrakni, mert már nincs előre több rész megírva, de igyekszem, lehet az éjszaka sokat írok nektek.:)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

-Baj van?-kérdeztem Fekától, de láthatólag nem csak én voltam meglepve, mert mindenki  furcsán nézett rá.

-Ha fájdalmat okozol a lányomnak, velem...-kezdte Tomi, de leállítottam. Nem akartam balhét, főleg nem közöttük, mégiscsak egy zenekarban játszanak.

-Igen, baj van...-megrémültem. Nem tudtam mi lehet olyan nagy baj.-Lehet, hogy előbb, jól érezzük magunkat?

-Persze, hogy az ideg megegyen...-feleltem és bevágtam a durcit. Ott akartam hagyni, de Tomi megfogta a karom.

-Oké, akkor elmondom most...Felhívott apád, Sandy és közölte, hogy vagy most hazaviszünk vagy híják a rendőrséget.

-Bassza meg!! Most mihez kezdünk? Én oda vissza nem viszlek...-mondta Tomi, de tudtam, hogy vissza kell mennem. Bár 17 vagyok, lehet Tomi is örökbe fogadhatna. Bár ez hülyeség. Gondolkozzam, de nem jutott eszembe semmi.

-Min gondolkozol?-fogta meg a vállam, de én csak leintettem. Nem akartam neki ezt elmondani, mert akkor nem nyugszik. Valamit ki kellett találnom, de valami jobb megoldást, és nem ezt.

-Semmin...

-Na persze, ismerlek...

-Jól van...de hagyjuk, mert hülyeség.

-Majd azt mi eldöntjük, jó? Szóval ki vele!-nem tudtam mit csináljak. Kétségbe voltam esve...

-Oké, de nem röhögtök ki...-mindenki bólintott én pedig elkezdtem mondani, hogy mivel 17 vagyok még kell nekem valami aki esetleg örökbe fogad. Tomi persze rögtön tudta, hogy mire célzok. Elgondolkozott, addig mindenki csak várt.

-Remek ötlet, de ahhoz anyukádéknak is bele kell egyezniük...

-Erre nem gondoltam.

-Tudom...valaki? Nincs más ötletetek?

-Menjünk be érezzük jól magunkat és utána kitalálunk valamit, okés?-kérdezte Feka, mi pedig csak mosolyogva bólintottunk, és most már csókot is kaptam, ami nagyon jól esett. Ő átölelt és így mentünk be a bejáraton, miután Tomi megvette a jegyeket...

31.rész-Állatkert?

Köszönöm a kommenteket: xXx SweetCandy xXx, punccs, buborék

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Sziasztok!-jött be Wiwi is.-Na mit akartok csinálni ma?-kérdezte, de úgy mintha ezt már előre eltervezték volna, hogy igenis menni fogunk valamerre.

-Arra gondoltam, hogy mehetnénk az állatkertbe...-mikor Tomi ezt kimondta, még a pogácsát is félrenyeltem amit közben elkezdtem majszolni.

-Állatkertbe?-néztem rá Tomi, de szegény úgy megijedt a hirtelen kérdésemtől, hogy kiejtette a sajtosrolót a kezéből. Na a pillantásával most ölni tudott volna úgyhogy meghúztam magam.

-Igen...-felvette a sajtosrolót és letette az asztalra, hogy majd később kidobja.-Miért nem tetszik az ötlet?

-Ő...Tomi? Utoljára körülbelül 6 évesen voltam állatkertben...

-És? Bepótolod amit kihagytál...-olyan édesen nézett, hogy lehetetlen lett volna nemet mondani.-Balázs is ott lesz...-na ekkor még jobban benne voltam.

-Oké, menjünk...-ugrottam ki az ágyból, hirtelen már gyenge sem voltam. 5 perc alatt készen is voltam.

-Gyors voltál!!-nevetett Wiwi.

-Tudom...mehetünk?-kérdeztem, de arról megfeledkeztem, hogy Tomi még legalább két órát a fürdőbe lesz. Hiába mondtam, hogy igyekezzen, neki az annyi, hogy 10 perccel előbb kijön, mint két óra. Neki beszélhettem, állítólag ő igyekezett.

Mikor elindultunk még Tomi felhívta Fekát, hogy most indulunk és majd a bejáratnál találkozunk. Hát Pest eléggé forgalmas volt ahhoz, hogy másfél óra legyen még odaérünk. Mikor kiszálltunk a kocsiból kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd csatlakoztam Wiwiékhez.

Amikor megláttam Fekát szinte futásba akartam menni, de azért Tomi szépen húzott vissza, hogy lassítsak már le.

-Szia!!-köszöntünk Fekának kórusban. Megakartam csókolni is, de eltolt magától...

30.rész-Titkos látogató

Köszönöm a komikat: xXx SweetCandy xXx, pöttöm

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor felébredtem, nem tudtam hol vagyok. Csak sejteni tudtam, hogy valamelyik tag lakásában. Nem tudtam mi történt, csak képek ugrottak be. Majd átfordultam az ágyon és megláttam Tomit egy székben. A gépével volt elfoglalva. Végül minden kép a helyére állt.

-H-hol vagyok?-nyögtem ki eléggé dadogva. Megrémültem, de gondoltam csak a gyengeségtől volt.

-Nyugodj meg! Itt vagy nálam, ahogy megígértük...-na ez nem rémlett. Mikor ígértek meg? Bár lehet aludtam mikor mondták.

-Miért nem Fekához vitettek?-kérdeztem miközben felültem az ágyon. Furcsán nézett rám Tomi, de nem értettem miért. Csak azt tudtam, hogy valami baj van.-Mi az? Miért nézel így rám?-kérdeztem és megpróbáltam a legtávolabb elmenni tőle az ágyon.

-Sandy...mi az utolsó életképed a történtek kapcsán?-kérdezte de úgy, mintha egy elmebeteggel beszélne.

-Az, hogy mindenki beült a kocsiba, én rád hajtottam a fejem és ennyi...Miért?-azt hittem ez volt az amire emlékeznem kéne.

-Jól van...akkor semmi sem maradt ki a fejedből...-folytatta volna, de közbe vágtam.

-Te most azt hiszed, hogy őrült vagyok? Tomi a fejem a helyén van!! Csak még nem lakik itt Andi és úgy volt hogy hozzátok jövök és nem hozzád!!-kifakadtam, nem is kicsit.

-Nem...várj már! Csak furcsa volt. Így viszont érthető, de nincs mitől félned!!-nevetett, odajött és átölelt.

-De én nem...-tette a kezét a számra mielőtt befejezhettem volna a mondandómat. Csak magához ölelt még szorosabban, én pedig kezdtem magam biztonságban érezni, mikor csengettek.

-Kinyitom...-mondta Tomi rám nézve én pedig bólintottam egyet. Majd meghallottam Andi hangját én pedig nagyot lélegeztem.

-Szia!!Hogy vagy?-jött be Andi és egy zacskó pogácsát nyomott a kezembe. Tominak a kezébe és szájába már a sajtos roló volt.

-Szia! Sokkal jobban, köszönöm...-mosolyogtam majd újra csengettek...

29.rész-Velük

Nagyon belejöttem az írásba így a mai nap utolsó része itt van.:)
És köszönöm a komikat xXx SweetCandy xXx-nek és Wiwinek.:)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Elgázoljátok a lányomat, boldoggá, majd tönkre teszitek, be kerültök az életébe, megkéri az egyik tag a kezét és kiderül, hogy a frontember az apja...érdekes összeállítás!-jött közelebb apa én pedig megöleltem Tomit. Hiába, féltettem. Nem tudtam volna csak megnézni, hogy újra elveszik tőlem őket.-Mit akartok még? Az életét?-furcsán néztem apára, de Tomi nem szólt egy szót sem, csak átölelt.

-Szeretlek!!-a fülembe súgta, majd felállt. Tudtam mire készül, de ezt nem hagyhattam annyiban. Azt akarja, hogy újra kómába essek a sírástól? Nem hagyhattam.

-Kérlek, ne menj el!!! Azt nem fogom túlélni...-szinte könyörögtem és oda akartam hozzá menni, de apa megfogta a két kezem és visszahúzott. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon és nem akartam, hogy észrevegyék, így lehajtottam a fejem, de hiába Tomi jól ismert. Odalépett hozzám és így szólt:

-Sandy...a döntés rajtad áll!!! Nekem most el kell mennem, de itt a te döntésed a lényeg...velünk jössz?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét. Ránéztem apára, majd újra Tomira és megfogtam a kezét.

-Igen...veletek megyek!!!-feleltem egy kis mosollyal az arcomon, de inkább próbáltam komoly maradni. Megöleltem Tomit, de ő hirtelen átfordított mind a kettőnket. Nem értettem miért, de azt éreztem hogy Tomi rám nehezedik és közben átkarol.

-Ez az ő döntése volt. Neki kellett dönteni. Nem hagyom, hogy minden álma a mélybe vesszen!!-hallottam Tomi hangját, és egyből tudtam, hogy apa akart valamit. A legvalószínűbb, hogy elakart szakítani újra tőlük, de Tomi ezt most nem hagyta annyiban. -Balázs!!!-üvöltött ki, ő pedig azonnal ott termett.-Vidd le a kocsihoz Sandyt, majd megyünk utánatok!! Igyekezz!!-azzal oda lökött Fekához. Láttam, hogy Tomi megfordul, de abban a pillanatban a földön volt apa ütésétől.

-Neeeeeeee...-ordítottam, de Feka húzott magával. Még eléggé gyenge voltam, így nem tudtam vele lépést tartani. Felvett az ölébe és így mentünk le a kocsihoz. Beültünk, 5 perc múlva már a többiek is lent voltak. Tomi beült mellém, Feka vezetett, Wiwi Tomi mellé ült, Miki előre,Andi Tomi ölébe, Peti pedig a csomagtartóba feküdt. Ráhajtottam a fejem Tomi vállára és ahogy elindultunk, én már aludtam is...

28.rész-Ugye nem csak sajnálat?

Hoztam még egy részt...hiszen van ihletem és AFC-t hallgatva könnyebb is.:) Nem tudom legközelebb mikor lesz rész, de próbálok nem nagyon összeroskadni.:$
Köszönöm a kommenteket Nincinek és xXx SweetCandy xXx-nek.:)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor felébredtem Tomi volt mellettem. Kinyitottam a szemem és éreztem a kezét ahogyan az enyémet fogja. Elhúztam a kezem. Nem tudtam miért, csak azt, hogy a reakcióm reflex szerű volt, nem tudtam mit teszek.

-Végre!! Jól vagy, Kislány?-kérdezte miközben közelebb hajolt és meg simogatta az arcom. A szemébe néztem, de nem tudtam belőle kiolvasni semmit, csak a megbánást.

-Igen...-felakartam ülni, de ő visszatolt a két vállamnál fogva.-Sokkal jobban vagyok, engedj felülni...-hiába az akaratom, nem engedte.

-Nem...nem hagyom hogy bajod essen, úgyhogy fekve maradsz...-a fülembe csengtek a szavai:"nem hagyom, hogy bajod essen".

-De miattad vagyok most itt!!-kiabáltam, és ahogy kimondtam egyből megbántam. Nem érdemelte meg. Csak kifordultam magamból. Felakartam ülni, látni akartam a többieket és tovább akartam élni, testőr nélkül, az életemet. Semmi másra nem vágytam.

-Igazad van!! Ne haragudj rám! Csak...féltem, hogy elveszítelek...-az igazság hangja szólt belőle. Tudtam, mikor hazudik és az nem most volt.

-Ezt csak azért mondod, mert megsajnáltál!!-nem fogtam fel a gondolat járásom. Nem gondolkoztam, csak mondtam ami jött. Ezen változtatnom kellett, különben újra megsértettem volna és azt nem akartam.

-Nem...Sandy, szeretlek, mint a kislányomat!! Bocsáss meg nekem, kérlek!-megfogta a két kezem és reménykedve nézett rám. Nem tudtam, hogy most mit tegyek.

-Neked ezt is!! Szeretlek apa!!-kimondtam, felültem és átöleltem, de valaki az egészet hallotta Tomi háta mögül csak mi nem vettük észre. Mikor felnéztem megrémültem és elengedtem Tomit, ő pedig úgy fordult hirtelen hátra, mint a "Miért hazudom"c. klipjük 1:26 másodpercében, csak épp ülve...

27.rész-Ennyi...

Kérdően néztem Tomira...és már-már kihúzta a gyufát nálam ezzel. Nem lehetett, hogy átvágjon. Nem. Azt nem éltem volna túl.

-Mondd már!!-kicsit meglöktem, de ő megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. Fájt ahogy megszorította a karom és ezt biztos ki is tudta olvasni a szememből, de nem engedett el. Próbált ki szabadítani a kezem, de csak erősebben szorította. Mind a két szemem könnyes lett a fájdalomtól.

-Te tényleg azt hiszed, hogy nem szeretlek és hogy csak átvágtalak?-kérdezte kicsit talán dühösen is. Már nem tudtam mi fáj jobban. A karom ahogy szorítja vagy a szívem amiért hittem apámnak.-Ez nem takar semmi különöset...csak a verseidet akartam odaadni egy szakértőnek, hogy ő milyennek találja. Basszus...Sandy, ezt te sem gondolhattad komolyan, hogy bántani akarlak...-szinte könyörgően nézett rám. Elengedte a kezem. Intettem Balázsnak, hogy menjenek ki apával. Leroskadtam a földre. "Hogy lehetek ennyire hülye?"-gondoltam magamban és csak sírtam. Tomi lerakta a füzetemet az asztalra és kiakart menni, de utána szóltam:

-Ne...várj!!-felálltam, ő pedig megfordult és megakartam ölelni, de eltolt magától.-Na haragudj rám, kérlek!!-a bocsánat kérésem hasztalannak látszott. Most nagyon megbántottam, ezt én is tudtam. Láttam az arcán, hogy nincs tovább.

-Sajnálom...-elengedett újra. Ez a szó úgy mart a szívembe, mintha sósavval öntötték volna le.-Nekem ehhez most idő kell...-kiment. Beültem az ajtó elé, hogy senki ne tudjon bejönni, és csak sírtam.

-Sandy, engedj be!!-dörömbölt az ajtón Feka, de nem akartam most őt sem látni. Kulcsra zártam az ajtót, kivettem egy régi fényképet az asztalom fiókjából és leültem vele az ágyra. A képen Tomi volt és én. Annak idején ezt az egy képet hagytam meg, mert kiesett a kupacból amit összevágtam, és gondoltam nincsenek véletlenek.

-Menj el!! Hagyj békén!!-ordítottam ki mikor Feka nem akart az ajtómból mozdulni. Én csak sírtam a képet szorongatva. Mikor abba hagyta a dörömbölést, kinyitottam az ajtót. Tudtam, hogy nincs ott már.

Visszaültem az ágyam szélére és a képet szorongatva sírtam. Majd elkapott a szédülés és hirtelen minden elsötétült körülöttem...

26.rész- Miért?

Boldog voltam, de nem értettem a gyors tempót. Talán túl gyors is volt. Bementünk a szobába és megkérdeztem, hogy ez miért van.

-Tudod...nem akarlak elveszíteni és ezzel megpecsételtük a közös jövőnk. Ha Angliát is választod, tudni fogom, hogy visszatérsz és, hogy szeretsz...-annyira gyengéd volt. A szavai, mint a villámcsapások úgy érintettek. Rádöbbentem, hogy a szerelmünket most már nem választja szét senki.

-Visszajöttem volna!! De Pestet választom...-átöleltem és arra gondoltam, hogy vajon ezt más megtette volna. Csak azért, mert nem akar elveszíteni.-Szeretlek!!-suttogtam a fülébe mire ő is átölelt. Minden más volt a karjaiban, majd veszekedést hallottunk. Elengedtük egymást és kimentünk a többiekhez.

-Mi folyik itt?-kérdeztem mikor kiértünk a konyhába és megláttam Tomi arcát. A düh szinte már olvasott volt az arcán és valahol azt is tudtam, hogy miért, de a vér valahogy rettentőbb volt. Balázs megfogta a derekam, hogy ne menjek közelebb, mert ebből baj lesz, de nem maradhattam egy helybe, hiszen mégiscsak én vagyok a hibás.

-Ez itt...elkezdte az egészet, mert azt mondta, hogy nyert ügyük van veled...-kérdően néztem Tomira, mikor apa befejezte. Se nyelni nem tudott se megszólalni. Köpni a vért annál inkább.

-Menj a fürdőbe, szedd magad rendbe és várlak a szobába...téged is apa!!-utasítottam mind a kettőjüket. El is indultak volna egyszerre, de Tomi visszafogtam, hogy előbb apa menjen, nehogy megint tűzharc közepébe csöppenjek. Majd Fekát apa után küldtem és elengedtem Tomit. Én is elindultam és már majdnem nyitottam volna a szobába, de Andi megállított.

-Tomi nem úgy értette...-kezdte, de leállítottam a kezemmel. Nem akartam egy harmadik személyt is belekeverni. Annak már túl nagy ára lett volna. Kijött Tomi a fürdőből és intettem neki, hogy menjünk be együtt, és türtőztesse magát. Bementünk a szobába és a gyilkos tekintetek újra és újra egymásba ütköztek.

-Szóval...mit hallottál?-kérdeztem apára fordulva. Végre rám nézett és elkezdte.

-Hát, hogy nyert ügyük van veled...-fejezte be. Ez viszont nem bizonyított semmit, de most Tomira fordultam. Gyengédséggel az arcomon neki is szegeztem egy kérdést:

-Mi az hogy nyert ügyetek van velem?-a kérdés jogos volt, de ő elmosolyodott. Közelebb lépett és megakart ölelni, de apa felállt így nekem is meg kellett fordulni. Megakarta ütni Tomit, de én leállítottam. Feka figyelt rá a továbbiakban. Visszanéztem Tomira, de ő csak mosolyogva állt előttem...

18-25.részek...

Ne haragudjatok a sok rész miatt, de Wiwi kérte, hogy tegyem fel, mert látni akarja.:) Valós személy és a legjobb barátnőm is.:) Nyaralni volt, és így nélküle kezdtem el, de ha nem bánja akkor ezek után együtt írnám vele majd a történetet.:):$
Plusz: Nagyon szépen köszönöm a kommenteket.:) Nagyon jól esik, hogy ennyire szeretitek a történetemet.:)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

18.rész-Szakítás?

Andi nyugtatgatott, majd mikor csengettek azonnal kinyitottam az ajtót. Balázs volt. Azonnal a nyakába ugrottam és sírva fakadtam. Ő az ölébe vett, bementünk és bezárta az ajtót. Eltolt magától, felemelte a fejem és letörölt egy könnycseppet az arcomról.

-Mi a baj, Szívem?-kérdezte, nekem pedig összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, hogy szakítanom kell vele egy hónap múla.

-Azt hiszem az a baja, hogy egy hónap múlva elköltöznek Angliába...-hallottam Tomi hangját, de nem néztem hátra, csak újra megöleltem Balázst.

-Nyugi Kislány!!Minden rendben lesz!-mondta Feka, de engem szíven ütött az, hogy kislánynak szólított. Aztán megéreztem egy könnycseppet a kezemek, ami nem az enyém volt, így felnéztem rá és akkor láttam, hogy ő is könnyezik.

-Minden rendben lesz? Miért kell hazudni? Tudom, hogy semmi sem lesz rendben...egy hónap és mindennek vége!-fakadtam ki, majd berohantam a szobába és becsaptam magam mögött az ajtót. A párnáim közé temettem az arcom az ágyon és nem akartam senkivel sem beszélni.

-Kérlek nyugodj meg! Hazajössz egy év múlva és folytathatjátok Balázzsal is a kapcsolatot ott ahol abba hagytátok!-szólt egy hang a hátam mögül.

-Folytatni?De hát...-néztem rá Andira.

-Mi az?

-Azt hittem...hogy szakítani  fogunk!-mondtam miközben szipogtam.

-Szakítani?-nézett rám kérdően, majd elmosolyodott, leült mellém és átölelt.-Balázs szeret téged. Ugye nem hiszed, hogy csak úgy elenged újra? Egyszer megtette és azt bánja is, még egyszer nem fogja ugyanazt a hibát elkövetni...-a szavai annyira megnyugtatóak voltak.

-Bejöhetek?-kérdezte Feka miközben bedugta a fejét az ajtó mellett.

-Gyere!-mondtam, ő pedig azonnal ott termett mellettem.

Andi kiment, hogy tudjunk beszélgetni és, hogy Tomival megbeszéljen valamit. Rádőltem Feka vállára és azon gondolkoztam,hogy képes vagyok-e ott hagyni, hiszen a karjai között biztonságban éreztem magam.

-Min gondolkozol, Kicsim?-nem tudtam neki hazudni, annyira aranyos volt.

.Csak...azon, hogy itt tudnálak-e hagyni?!-a szemébe néztem. Mosolygott. Megcsókolt és közben minden bánatom és gondom elfelejtettem. Amíg az ajkai az enyémet cirógatta, csak az érdekelt, hogy boldog vagyok vele.

-Jajj, ne haragudjatok!-nyitott be ránk Tomi, mi pedig szétrebbentünk.

-Semmi baj!Gyere!-nevetett Balázs. Éreztem, hogy Tomi készül valamire, csak nem tudtam mire, de nagyon megrémisztett. Bejött a szobába és leült az ágyra mellénk.

-Sandy, beszéltem Andival és kitaláltunk valamit...

19.rész-Remek ötlet

Értetlenül néztem rá.

-Folytatod?-kérdeztem mikor láttam, hogy nem akarja tovább mondani.

-Szóval...tudod...izé...mi lenne...ha nem mennél Angliába?-nem értettem a kérdést, de legalább ott sikerült végre kinyögnie mit akart. Feka is fentebb ült a hír hallatán és kíváncsian figyelt.

-Nem értem...-mondtam és egyre kíváncsibb lettem, hiszen ez a kérdés takarhatott pár dolgot maga mögött.

-Akkor elmagyarázom...-mosolygott és megfogta a kezem.-Arra gondoltunk Andival, hogy Anglia helyett jöhetnél hozzánk lakni, ha Te is és a szüleid is benne vannak...-kicsit félve nézett rám, de én azonnal a nyakába ugrottam és megpusziltam az arcát.

-Ez remek ötlet...remek...remek...!-kiáltoztam egy-egy puszi között. Nagyon örültem, hogy nincs minden veszve.

-Kezdek féltékeny lenni, Sandy!-nevetett Balázs, én pedig elengedtem Tomit, majd Balázsra ugrottam, de úgy hogy leestünk az ágyról. Mind a ketten nevettünk.

-Látom, jól szórakoztok!-csatlakozott hozzánk Andi is végre.-Elmondtad neki?-nézett Tomira, aki csak bólintott és elégedve mosolygott.-Szóval ennek örülnek így! Örülök, hogy sikerült felvidítanunk!-mosolygott most már rám.

-Nagyon szépen köszönöm mind a kettőtöknek!-mosolyogtam, majd felálltam és megöleltem mind a kettőjüket. Végül visszaültem Balázs mellé, aki még mindig a földön volt.

-Beszélned kell anyukáddal!-nézett rám Balázs és bár nem akartam, tudtam, hogy igaza van. Csak a vállára hajtottam a fejem és azon reménykedtem, hogy nem fog nemet mondani anya, hiszen ezt meg kell értenie. Nem akartam újra elveszíteni őket, hiszen én hittem abban, hogy az emberek nem véletlenül kerülnek az életembe. Van akinek nagyobb szerepet ad a sors és van akinek kisebbet.

-Min töröd a fejed?-kérdezte Feka miközben picit megbökött az ujjával.

-Én?...Izé...Semmin.

-Na persze. Fogadjunk azt se vetted észre, hogy Tomiék kimentek...-gúnyulódott.

-De igen..-vágtam be a durcit.

-Biztos?-nevetett és átölelte a derekam, majd magához húzott.

-Na jó...nem!-feleltem, de nem kérdezett semmit, csak élvezte a pillanatot, hogy kettesben vagyunk, így újra megcsókolt.

Ezúttal senki sem zavart meg minket. Élveztem a pillanatot. Azt kívántam bárcsak ne múlna el. De semmi sem tart örökké, így amíg lehet, kiélvezem a pillanatot.

-Gyere, beszéljük meg anyukáddal! Jobb minél hamarabb  túl lenni rajta..-mondta miközben eltolt magától.

-Okéh...-sóhajtottam.-De végig ott leszel mellettem!-jelentettem ki, nem akartam egyedül végig csinálni.

Felálltunk a földről, utoljára megölelt, majd megfogtuk egymás kezét és elindultunk kifele. Udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, majd újra csatlakozott hozzám. Már-már majdnem a terasznál jártunk, mikor megálltam, Balázs felé fordultam és átöleltem.

-Én erre képtelen vagyok...-motyogtam, ő pedig eltolt magától és megcsókolt, jelezve, hogy nem vagyok egyedül. Bólintottam, majd újra elindultunk. Most már a derekamat fogta. Minél közelebb kerültünk a teraszhoz annál jobban vert a szívem. féltem, de nem anyától, hanem a választól. Nem akartam abba belegondolni, hogy újra elveszíthetem Balázst és a többieket. A terasz ajtaja előtt még egy mély levegőt vettem, majd kiléptem. Balázzsal megálltunk és hirtelen csend lett, majd Tomi lépett elénk.

-Kész vagy rá?-kérdezte miközben megfogta a két kezem. Megráztam a fejem, ő pedig átölelt. Mikor úgy éreztem eléggé összeszedtem a bátorságom, elkezdtem:

-Anya, beszélnünk kell!

20.rész-Kérés

Nem tudtam mit is mondhatnék neki, csak azt, hogyha baj van, akkor van kire számítanom. De nem borulhattam folyton valaki vállára ha jött egy viharfelhő, hiszen a felhőt még el lehet kergetni, a vihar elkergetéséhez kell segítség, de ott még nem jártunk.

-Szóval...ő...izé...-Balázs megfogta a derekam és a fülembe súgott valami "nyugodj meg" félét, de nem tenném tűzbe érte a kezem, hogy pontosan ezt mondta.-Nem megyek Angliába!-vágtam rá, ami nem épp azt bizonyította, hogy megnyugodtam, még kevésbé azt, hogy ezzel anyát is megnyugtattam. Minden bizonnyal egy szót sem értett, legalábbis az arckifejezése erre utalt.

-Ő...Sandy úgy értette, hogy van egy ötletünk ami talán mindenkinek megfelel, csak talán neked kell több beletörődés...-javított ki Andi. Sokkal nyugodtabb lettem. A beszédkészségem sose volt eget rengető, de ha ideges voltam, akkor csak még rosszabb lett.

-Köszönöm...-néztem rá Andira.-Most talán már nekem is menni fog innentől a dolog....-kezdtem el, majd anyához fordultam.-Nos...Tomi és Andi, pontosan nem tudom ki, arra a döntésre jutottak, hogy mivel nem akarok Angliába menni, ha te is belemennél akkor esetleg hozzájuk költöznék...-sikerült végre elmondani, ahogy akartam, de azért a szívem a torkomban dobogott.

-Aha...-mondta a válaszát anya. Azt hittem kiabálni fog vagy valami, de minden bizonnyal nem értette mit akarok. Furcsán ránéztem, majd Tomira, Andira és végül Balázsra.- A helyzet az Sandy, ahogy azért mennénk Angliába, hogy apátokkal lehessünk, ha nekem ő ennyire nem fontos, akkor azt csinálsz amit akarsz...-felelte, mire nekem összeszűkült a gyomros. De tudtam, hogy most kell kitörnöm a szüleim mellől, különben örökre ott maradok. Mást pedig nem is akartam, csak Balázzsal végre, boldogan együtt lenni.

-Ha nekem kell döntenem akkor egyértelmű mit választok...maradok!-mondtam mosolyogva, anya csak bólintott, Balázs átölelt, majd Wiwi is azonnal odajött és azonnal egymás nyakába ugrottunk. Megköszöntem Andinak és Tominak is illendően, majd vissza bementem a szobába, Tomi pedig elindult utánam.

-Visszaadom a füzeted...-nyújtotta felém amikor beértük a szobába. Már nyúltam volna utána, de elkapta a füzetet és megfogta a kezem.-De csak egy feltétellel...-mondta én meg éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

-Mi lenne az?-forgattam a szemeim miközben megpróbáltam kiszabadítani a kezem a keze fogságából, de reménytelennek tűnt.

-Nos...kiválasztasz hármat és azt elolvashatom...-mondta elégedett mosollyal az arcán. Ugyan nem akartam neki megmutatni, de ha így visszakaphatom akkor legyen.

-Jól van...-sóhajtottam, majd a füzet után kaptam, de leállított.

-Nyugi...idejében visszakapod!-mondta még mindig mosollyal az arcán.

-De letörölném azt a mosolyt az arcodról...-fenyegettem, de hiába, nem hatott rá, csak fogta és kisétált.

Egy óra múlva mindenki elindult haza, én pedig lefekvéshez készülődtem, még ha ahhoz kicsit korán is volt. A gondolatokat a fejemben összekellet raknom és az az napi fáradalmakat is ki kellett pihennem.

21.rész-Elveszve

Amikor felkeltem, végig jártam a lakást, de nem volt sehol senki. Gondoltam, hogy tesóm és anya lementek a boltba.

Kerestem magamnak egy normális otthoni göncöt, majd belebújtam. Elmentem fogat mostam, stb...reggeli készülődések, majd bekapcsoltam a laptopot, felmentem msnre, de senki nem volt bent, vagyis voltak, de olyanok akikkel nem szoktam beszélni. Nem is tudom, hogy miért tartok meg olyanokat rajta.

Miután megnéztem az e-mail-em sorozatát, kikapcsoltam a gépet és gondoltam ideje reggeliznem. Kimentem a konyhába, kerestem reggelinek valót. Legegyszerűbbnek a rántotta látszott, így neki álltam csináltam, majd csináltam hozzá kakót is. Leültem és azon gondolkoztam, hogy mit felejtettem el.

-Sajt!-ordítottam magamnak, majd a hűtőhöz lépve kivettem a sajtot, és reszeltem a rántotta tetejére. Imádtam ahogyan egybe olvadnak az ízek.

Mikor megreggeliztem összepakoltam, majd ledőltem az ágyamra és elvesztem a gondolataim között:

Pár hónapja nem volt semmim, magamnak való voltam, aztán összefutottam Wiwivel és minden megváltozott. Majd amikor találkoztunk Tomival. Ahogy kibékültünk, a boldog percek a zenekarral, az ebéd. Aztán Tomi balesete, az aggódás, ahogy felébredt, majd amikor megtudtam, hogy Wiwi Mikivel jár. Amikor anya majdnem újra elszakított tőlük. Balázz csókjai. A boldog percek együtt. Anglia, majd Pestre költözés. A verses füzetem."

-Úgy érzem újra élek!-mondtam magamnak és mosolyogva felültem az ágyon. Semmire sem vágytam jobban, mint arra, hogy boldog legyek ellenségek nélkül.

-Basszus!-újra felordítottam mikor eszembe jutott, hogy Balázsnak több ezer rajongója van, akkor nekem ugyanannyi ellenségem.-Már csak ez hiányzott...-mondtam és újra eldőltem az ágyon. Tudtam, hogy nem hátrálhatok meg, de mégis féltem. Bár Balázs biztosított róla, hogy megfog védeni ha szükség lesz rá, én kicsit mégis tartottam ettől az egésztől.

Mióta megláttam szeretem, szeretem, állítólag ő is, mégis most jött el az, hogy mindent elmondjunk egymásnak, és bevalljuk az érzelmeinket. Mindennél jobban akartuk egymást, de ott volt az a rettegés féle érzelem. Azt viszont mind a ketten éreztettük a másikkal, hogy az életünknél is jobban szeretjük egymást.

Tomi volt annak idején a legtöbbet velem, és ő volt az, aki a legjobban is féltett. Ezért volt, hogy apámként szerettem. Édesapám sosem foglalkozott velem eleget, ezt Tomi is látta.

Peti és Miki pedig egyszerűen csak jó barátok voltak. Mindent meglehetett velük osztani. A legféltettebb titkaimat is rájuk mertem bízni. A verseimet is mindig ők olvasták el, véleményt mondtak ha kértem őket. Ha szomorú voltam, ők mindig feltudtak vidítani egy-két "hülye" beszólásukkal.

Andit bár nem olyan régen ismertem meg, ő is fontos volt nekem és igazán a barátomnak tekintettem. Ha valaki akkor ő megérdemelte Tomi szeretetét. Ő egy kedves, gyengéd lány volt aki több szeretetet tudott Tominak adni, mint bármelyik rajongó, vagy bármelyik lány.

Wiwi...hát ő pedig, a legeslegjobb barátnőm volt. Nagyon szerettem, szinte már testvérként, és képes voltam bármilyen titkot elárulni neki Az együtt töltött időszakról, hülyéskedésről, pedig már szót sem ejtek, hiszen ez leírhatatlan Egy történet nem adja vissza azt a sok örömöt, mint amit mi együtt átéltünk.

Egy szó is több, mint száz, visszakaptam az életem és úgy érzem, hogy van kiért küzdenem...

22.rész-Minden jó, ha rossz a vége

Minden gondolatomból a telefonom ébresztett fel.

-Szia Miki! Mizus?-végre megnéztem a telefonom kijelzőjét, ráadásul a szokásos szövegemet is kezdem elhagyni, ami nem is olyan rossz.

-Szia! Semmi...unatkozom. És ott?-kérdezte kedvesen és nekem pedig újra eszembe jutottak az édes emlékek, mikor órákat ültünk a telefonon.

-Áh, semmi. Tudod?! Csak gondolkoztam...-feleltem őszintén, hiszen vele mindig is az voltam. Nem volt olyan perc, hogy hazudnom kellett volna neki. Ő mindig megértett és ez volt a lényege a barátságunknak.

-Szabad tudnom, hogy min?-kérdezte és hallottam, hogy kuncog. Na igen, ha kérdezett valamit őszinte válaszom megkérdőjelezhetetlen volt felé.

-Csak a jelenemen, a múltamon és a barátaimon...-mondta mire elmosolyodtam. "Barátaim". Ez a szó kincsként szerepelt a szótáramban Ez volt az egyetlen dolog amiért mindent feladtam volna.

-Értem. Gondolom sokáig tartott...

-Miből gondolod?-vágtam furcsa képet, még ha ő nem is láthatta.

-Tudod, már legalább egy órája próbállak elérni.-nevetett, amin nekem is nevetnem kellett, hiszen tényleg ennyire süket lennék?-Azt hittem már neked is valami bajod esett...

-Nekem is?-vontam fel a szemöldökömé

-Ja...tudod, hogy mostanában összejöttek a dolgok.

-Ja, igaz. Csak....na mindegy...-kuncogott

-Nyugi, senkinek sincs baja.

-Még jó! Amúgy mi újság Wiwivel?

-Jól megvagyunk...köszi a kérdést. És Feka?

-Velünk minden okés, de már ám is rám fért a boldogság.

-Na igen...

-Még nem voltatok mellettem volt egy barátom, de aztán lelépett egy másik lánnyal én pedig rádöbbentem, hogy még mindig Fekát szeretem.

-Tudod...minden jó, ha rossz a vége...-na ezen nevetnem kellett. Én nem így ismertem, de tetszett Miki látóköre. Mindenben megtalálta a boldogságot, még akkor is, ha én már túlzottan az alacsony pont felé süllyedtem.

-Annyira jó, hogy felhívtál!-áradoztam neki, ő pedig csak megköszönte, hogy vagyok neki akkor is, ha rátörnek a hülyeség percei.

-Hallottam Tomitól, hogy Pestre költözöl. Készen állsz a változásra?

-Azt hiszem igen, mármint jobban, mint Anglia legkörére.

-Azt elhiszem. Jajj, ne haragudj, mennem kell, mert csengettek, de majd dumálunk. Puszi, Szia!

-Okés, puszika, szijja!-köszöntem el és még legalább egy órát áradoztam, hogy milyen rendes, hogy csak így felhív. Örültem neki, hiszen mégis ő igazán a barátom volt, és ő is tudta, hogy mennyire fontos nekem...

23.rész-Tomi vállán

Nálam is megszólalt a kaputelefon. Nagyon meglepődtem mikor felvettem a kagylót és beleszóltam. Kinyitottam a kaput és vártam, hogy felérjen a negyedikre.

-Szia!-ugrottam apa nyakába.

-Szia!-válaszolt, megpuszilt, és megölelt.-Bemehetünk?

-Persze! Hogy utaztál? Hogy vagy? Milyen volt? És hogy-hogy itthon vagy?-kérdezgettem mikor beléptünk az ajtón.

-Jól, jól, jó és azért jöttem haza, hogy majd együtt visszamenjünk!-mosolygott, engem pedig elkapott a bűntudat.

Kinyitottam az ajtót mikor csengettek. Még egy meglepetést kapva, Tomi volt.

-Szia!-ugrottam a nyakába, hiszen azt gondoltam, hogy a balesete után nem fog újra autóba ülni, főleg nem ilyen hosszú távolságra.

-Szia! Naa...baj van?-kérdezte gyengéden, miközben eltolt magától. Majd meglátta édesapámat és amint összeért a tekintetük szinte csatatér alakult közöttük. Édesapám már régen kineszelte, hogy Tomi milyen fontos nekem, Tomi pedig féltékeny volt, bár ok nélkül. Majd ezt a csatát leakartam zárni, úgyhogy megfogtam Tomi kezét és behúztam a szobába.

Lefeküdtünk az ágyra egymás mellé. Ráhajtottam a mellkasára a fejem, és egyszerűen csak érezni akartam, hogy ő szeret. Behunytam a szemem és azonnal eszembe jutott, hogy nem megyek Angliába pedig apa pont azért jött haza.

-Minden rendben van?-kérdezte Tomi, miután meg se szólaltunk csak feküdtünk.

-Aha..-válaszoltam és most hazudtam, de nem volt kedvem beszélni.

-Na persze...-felültetett minket, majd maga felé fordított.- Mi a baj?-kérdezte, én pedig lesütöttem a szemem.-Válaszolj kérlek! Így nem tudok segíteni...-mondta miközben felemelte a fejem.

-Semmi...csak...bűntudatom van...-végül kinyögtem, de láttam raja, hogy nem érti miért, így elmagyaráztam neki.

-Jajj, kislány!!-magához ölelt nekem pedig sírni volt kedvem. Nem akartam Tomi vállán sírni, de aztán kijött belőlem. Valahol örültem, hogy abban a percben nem voltam egyedül, de nem akartam ezt mind Tomira zúdítani.

-Zavarok?-szólt apa hangja a hátam mögül. Elengedtem Tomit, megtöröltem a szemem és intettem, hogy jöjjön be.-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk holnap valahova. Csak azért, hogy együtt legyen a család...-mondta apa, de tudtam, hogy ez csak egy kifogás, hogy ne legyek Tomival.

-Jól van...-feleltem és újra azokat a gyilkos szemeket láttam mikor apa kiment és Tomira néztem.-Nyugi...tudod hogy te fontosabb vagy nekem!-magamhoz öleltem, hogy érette nem csak a levegőbe beszélek...

24.rész-Minden más

Még beszélgettünk pár órát Tomival. Egymáson feküdtünk és csak mondtuk ami jött Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Hogy ő az enyémet miért azt nem tudom, de az biztos, hogy nekem jól esett, hogy ott van, hogy számíthatok rá.

Miután Tomi elment én még beültem a gép elé, de vagy 10 percet tudtam ott ülni, mert bejött apa beszélgetni.

-Hogy-hogy kibékültél Tomival? Emlékszem azelőtt, hogy elmentem Angliába dolgozni, te sírva jöttél haza, és senkit nem akartál látni...-valahogy gyengéd volt

-Hát...fordult a kocka és a sors újra összehozott minket...-feleltem a részletek nélkül, mert nem akartam belemenni semmibe.

-Ja!!-úgy tűnik, hogy amit a sors akar azt ember nem választhatja szét, vagy épp fordítva.

Megbeszéltük, hogy este leülünk beszélni, hogy hova menjünk másnap kirándulni.

xXx

Másnap a telefonom ébresztett...

-Jajj, utálom az ébresztőt!-kinyomtam és még 5 percet kértem, de hiába mert bejött apa a szobába, hogy ébredjek.

Oda álltam a szekrényem elé és a legegyszerűbb ruhát és elmentem készülődni.

Majd mikor mindenki kész volt elmentünk Miskolc-Tapolcára a Barlang fürdőbe. Először gyalog aztán a kettes busszal.

Mikor odaértünk én lefeküdtem napozni, a többiek meg bementek a vízbe. Majd valaki odajött hozzám.

25.rész-Harc

Ránéztem az illetőre és vetettem egy lesajnáló pillantást.

-Szia Cica! Van gazdád?

-Van, és gyűlöli a patkányokat!!-feleltem majd Feka lépett oda. Az illető srác egyből elment. Feka pedig elmondta, hogy idejöttek fürödni a fiúkkal. Majd a szüleim is kijöttek a vízből. Majd a harc elkezdődött Tomi és apa között. Mikor meguntam megfogtam mindent és elkezdtem haza fele menni.

Feka ért utol, majd együtt a kocsijában mentünk haza, és én pedig elaludtam.

Mikor felébredtem, ott volt mellettem. Olyan édesen figyelt. Nekem mosolyognom kellett rajta. Majd csókolgatni kezdett. Folytatni akartam, de kihúzott a konyhába mi szerint jobb ötlete van.

Letérdelt elém, és elővett egy gyűrűt. Megkérte a kezem, hiszen nem akart elveszíteni, én pedig boldogan a nyakába ugrottam és igen mondtam

17.rész-Tehetség?

Köszönöm a komikat: Ninci és vigyorííí, Vivien45, Krisztiikee

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Tomit boldognak látni, nagyon jó érzéssel töltött el engem is, de a szomorúság ezek mögött bizony ott volt.

-Mindjárt jövök..-meg sem vártam a válaszokat, már bent is voltam. Be mentem a szobába, leültem a székemre az asztalomhoz, elővettem egy füzetet meg egy ceruzát és írni kezdtem:

El kell hagynom, kiket nagyon szeretek,
S kiknél éreztem, hogy szeretnek.
Anglia egy messzi ország,
Mint a fán a legmagasabb ág.

Mire itt megtaláltam a boldogságot,
Elveszik és helyette adnak szomorúságot.
A barátaim újra megtaláltam,
Most pedig újra az emlékeimre állta.

Miért történik mind ez velem?
Miért nem lehet boldogságot adni nekem?
Nekem ők az életem,
Nélkülük én nem élek.

-Van tehetséged a vers íráshoz!-ijedten hátra néztem és megláttam Tomi két zöld szemét velem szemben.

-Őőő...köszi?-vontam vállat és kicsit kérdésnek hangzott a dolog vagy lehet kérdeztem is? Magam sem tudom, csak azt hogy zavarban voltam.

-Miért nem mondtad, hogy verseket írsz?-kérdezte és én pedig azt sem tudtam, hogy mit feleljek rá, hiszen még sem hazudhattam, de nem akartam a többit sem megmutatni neki.

-Hát...izé...szerintem...nem a legjobbak...és...amúgy sem akartam megmutatni őket senkinek...-feleltem, de éreztem, hogy elpirulok közben. Lesütöttem a szemem, de ő az államhoz tette a kezét ls felemelte a fejem.

-Jajj...Kicsim...ne becsüld már alá magad ennyire! Mutasd azokat a verseket!!-megráztam a fejem. Tomi sikeres dalszövegíró, én pedig, mint amatőr versíró nem akartam szégyenkezni előtte.

-De...Tomi...nem akarom!-nyögtem ki végül, ő pedig elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Rendben...ha nem...hát nem!-mondta, közben a hátam mögé nyúlt és elvette a füzetem.

-Héé...add már vissza!!-ordítottam utána, de ő csak futott a füzetemmel, én pedig utána. Mikor utolértem már nem volt nála.-Hova tetted?-kérdeztem dühösen, de ő csak vállat vont és nem válaszolt.-Add már vissza!!-ordítottam, de ő csak mosolygott.

-Miért kiabáltok?-jött oda hozzánk Andi is, aki nem értett az egészből semmit sem.

-Ő ordít nem én...-tette fel a két kezét Tomi, jelezve, hogy ő ártatlan.

-De biztos meg van az oka rá, nem igaz?-nézett Tomira Andi, miközben odajött hozzám és átölelt. Én csak bólintottam és elégedetten Tomira néztem.

-Jól van...elvettem a verses füzetét...-mondta még mindig feltett kézzel, majd otthagyott minket...

16.rész-Költözés?

Nagyon szépen köszönöm a komikat: vigyorííí, xXx SweetCandy xXx
És ne haragudjatok, hogy csak most tudtam hozni a részt.:$
--------------------------------------------------------------------------------------------------

Két óra múlva már anya is otthon volt. Megismerkedtem Andival, Tomi is visszatért hozzánk Wiwivel. Andiról nagyon sok mindent megtudtam. Én feltettem neki kérdéseket ő pedig válaszolt mindenre. Ő is kíváncsi volt azért pár dologra amit Tomi nem mondott el neki. Majd mikor mindenki együtt volt végre, kiültünk  a teraszra beszélgetni, Andi és Tomi pedig cigiztek közbe.

-Kicsim, a hétvégén lesz egy bulink itt a lakásban és arra gondoltam, hogy az összes barátodat ide hívhatnád, hiszen 1 hónap múlva elutazunk Angliába...-közölte anya, én pedig se köpni, se nyelni nem tudtam.

-Hogy mi?-törtem ki. Nem is tudom mi volt bennem erősebb és a nagyobb. A düh vagy a csalódottság.-Végre megtaláltam a boldogságot az életemben, miért kell ezt  tőlem újra elvenni?-ilyen még sose volt, hogy én ennyire kitörjek, de ez nagyon szíven ütött.

-Majd megtalálod ott a boldogságod...Balázs biztos megfogja érteni...-annak ellenére, hogy én kiabálni kezdtem, anya elég higgadt maradt, bár biztos tudta, hogy így fogok reagálni.

-Itt nem csak Balázsról van szó...a barátaim, akiket eddig elveszettnek hittem, most újra előkerültek...-próbáltam én is higgadt maradni, de ez láthatólag reménytelennek bizonyult.

-Kérlek, beszéljetek vele...-mondta anya a többiekre nézve, mielőtt bement a lakásba.

-Figyelj Sandy...ez nem olyan rossz dolog. Látsz egy kis világot...-nevetett Tomi, de a rossz  kedve nagyon is hallatszott. Nem tudta eléggé eltitkolni.

-Akkor miért vagy szomorú?-kérdeztem, de erre már nem tudott válaszolni, csak felállt és újra cigizni kezdett.

-Figyelj rám...lehet, hogy most ez rosszul hangzik, de meglátod milyen jó lesz. A nyáron pedig hazajöhetsz, és mivel 18 leszel, így nem lesz akadály az itthon maradásra sem. Feka pedig meg fog várni...szeret Téged!! Mi pedig...légy bárhol is, örökre a barátaid maradunk, rendben?-bármilyen furcsa is volt Andi szavai megnyugtatóak voltak. Bólintottam és felnéztem Tomira. Láttam a csalódást és a megnyugvást egyben az arcán.

-Jobban vagy?-jött oda hozzám Tomi. Bólintottam. Nem volt se kedvem, se erőm ahhoz, hogy beszéljek. Bár Andi szavai tényleg megnyugtattak, erőt nem adtak.

-Köszönöm!-mondta Tomi Andira nézve. A szemei úgy csillogtak, mintha két gyémánt lenne helyette. Látszott rajta, hogy nagyon boldog...

15.rész-Az ismerkedés

Köszönöm szépen a komikat: Krisztiikee, xXx SweetCandy xXx, Ninci :))
Ma csak ezt a részt tudom hozni, ne haragudjatok.:$

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyedül voltam a lakásban, így nekem kellett ajtót nyitni.

-Szia!-köszönt Tomi és a barátnője egyszerre. Ezen mosolyognom kellett.

-Sziasztok! Gyertek be!-mondtam és odébb álltam az ajtóból, hogy betudjanak jönni.-Örülök, hogy jól vagy!-mondtam Tomira nézve, miközben bezártam az ajtót. Válaszul csak egy ölelést kaptam. Majd bevezettem őket a szobámba.

-Szóval ő a barátnőm, Kiss Andrea...-mutatott Tomi a lányra. Nem épp ilyennek képzeltem. Azt hittem egy szőke plázacicát szedett fel. Ennek ellenére, fekete hajú lány volt és meg kell hagyni, hogy gyönyörű is. A kisugárzása leírhatatlan volt. Aztán volt ahogy Tomira nézett. A szemében a csillogás pontosan olyan volt, mint Balázsé mikor rám néz.

Én is bemutatkoztam és elfogadtam a kézfogását. A gyönyörű arcán, az a mosoly amit nem lehetett lekenni csak még szebbé tette a lányt.

-El lesztek egy darabig?-kérdezte Tomi félve.-El kell intéznem egy kisebb dolgot...-mondta, de mi csak mosolyogva bólintottunk. Bezártam utána az ajtót és visszamentem a kedves és szép Andreához.

-Kérsz esetleg valamit inni vagy...?-nem hagyta hogy folytatni, csak megrázta a fejét, megköszönte, majd intett, hogy üljek le mellé.

-Tudod Tomi sokat mesélt rólad, a megismerkedésetekről, a vitátokról, a kibékülésetekről és a ti kapcsolatotokról. Tetszik, hogy apádként szereted...-ondta Andi, én pedig csak hallgattam és mosolyogtam.

-Rólad nem sok minden tudok. Tominak nem volt ideje mesélnie rólad, hiszen alig két hete békültünk ki, aztán pedig a kórházban volt. Szóval nem bánod ha felteszek neked pár kérdést?-kérdeztem félve, de ő csak mosolygott.

-Persze, kérdezz nyugodtan...mondta még mindig mosolyogva.

-Hogy ismerkedtetek meg?-kérdeztem, hiszen féltettem Tomit és tudni akartam.

-Tudod, p próbált hozzám közeledni, és bár addig senkivel sem voltam olyan nyitott, neki mégis sikerült megszelídítenie...-kezdte és ez picit megfogott...-Tudom, hogy félted Tomit, de hidd el tőlem nem kell...-mosolygott kedvesen és látszott rajta, hogy az igazat mondja.

-Na és mivel foglalkozol?-folytattam a faggatást, hiszen kíváncsi voltam és tudni akartam Andiról mindent.

-Zenélek, énekelek...különösebb szakmám nincs. Most tanulok egy szakmát, de semmi lényeges..-mondta mosolyogva. Én is rámosolyogtam és tudtam, hogy ő tényleg szereti Tomit. Látszott a szemében a csillogás, ahogy beszélt róla. Tudtam, hogy tőle nem kell féltenem Tomit. Most jól tudott választani...

14.rész-Meglepetés barátnő?

Nagyon hálás vagyok a kommentárokért: Krisztiikee, Ninci, xXx SweetCandy xXx

Gondoltam, hogy mindenki Peti vagy Tomi között fog gondolkozni.xD

Krisztiikee: Köszönöm a csillagokat!!:)

Ám xXx SweetCandy xXx kérésére itt a rész:
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Na hogy van a mi frontemberünk?-jött be Feka. Ránéztem és azonnal mosolyognom kellett.

-Sokkal jobban, főleg most, hogy megtudtam, hogy a dobosunk és a lányom végre boldog. Mondtam ugye annak idején is, hogy csak bátorság kell?! De ígérd meg nekem, hogy vigyázol rá!!-én csak nyeltem a szavakat és füleltem.

-Ígérem Tomi!! Ő a szemem fénye, jó hogy vigyázni fogok rá! Akár az életem árán is megvédem. Te tudod a legjobban, hogy mennyire fontos nekem...-felelte Feka, miközben átkarolt. Nagyon jól esett. Tudtam, hogy végre boldog lehetek és semmi sem választhat el tőle.

-Persze, hogy tudom...mindig elmondtad ha valami bántott, mindig tudtam, hogy mennyire szereted. Csak nem voltál hajlandó lépni, és legalább így te nem hitted el, hogy őt valaha is csak a hírnév érdekelte...-leblokkoltam. Szóval ezért, volt, hogy inkább próbált kiutat keresni? Sosem gondoltam volna, hogy az akit én megszerettem már annak idején, az ugyanúgy szeret engem is.-Van más meglepetés is?-nézett rám Tomi, majd Fekára.

-Hát Miki megtalálta a boldogságát...-mondta kuncogva Feka, mire kicsit ráütöttem, hogy ne bántsa szegényt.

-Ki az illető? Wiwi?-kérdezte Tomi rám nézve.

-Igen. Ezek szerint te is észrevetted a forróságot közöttük...-mondtam és ezen már nekem is mosolyognom kellett.-Már csak neked és Petinek nincs barátnője. Kéne szerezni!!-mondtam, mire ő csak mosolygott és megfogta a kezem.

-Mit szólnál egy anyához is...nem csak hozzám, mint apádhoz?-mosolygott.-Tudod, fél éve van barátnőm, csak te neked még nem volt időm bemutatni...-mosolygott továbbra is.

-Na és hogy hívják? Milyen? Mindent tudni akarok!!-kérleltem, de megrázta a fejét.

-Mindent idejében kislány!!-mondtam volna rá én még valamit, de a mutatóujját a számhoz tette, jelezve, hogy elég volt a kíváncsiságból.

xXx

2 héttel később...(Ne haragudjatok az időugrás miatt, de gondolom senki sem szereti a kórházakat...)

Feküdtem az ágyon, délután két óra volt. Az elmúlt két héten merengtem:

Tomi felépült és ma fogja bemutatni a barátnőjét. Wiwi hazament, azóta nem is találkoztunk, csak msn-en beszéltünk. Inkább Mikivel van, de ez érthető is. Anyukám teljesen elfogadta a fiúk társaságát, és ami a legfontosabb, boldog vagyok Fekával.

-De vajon milyen Tomi barátnője?-elmélkedtem még egy kicsit, hiszen Tomit ismerve, féltettem kicsit a lányoktól. Reméltem, hogy igazán szereti Tomit és nem csak a hírnév kell neki...Ezen megakadtam, hiszen előjöttek az emlékek, Tomi bántó szavai:

"Takarodj innen!! Soha többet nem akarunk látni!! Nem vagy más csak egy..."-a szavaiból a csengő ébresztett...

13.rész-Szerelmi vallomás

Nagy szépen köszönöm a kommenteket újra, nagy hálás vagyok nektek: Krisztiikee, xXx SweetCandy xXx, Ninci

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anya nyitott ajtót. Feka volt. Nem értettem mit akar,csak azt amit anya mondott neki.

-Soha többet nem akar látni titeket! Azt kéri ne is keressétek! Felőle Tomi ott is maradhat a kórházban...-kiszaladtam a szobámból és elordítottam magam.

-Fekaa...-de már késő volt. Az ajtó már be volt zárva. Lehajtottam a fejem és könnyes lett mind a két szemem. Csengettek. Anya kinyitotta az ajtót. Felnézni se volt időm. Valaki a karjaiba kapott.

-Egy percig sem hittem el, hogy ez igaz!- a hangjárom felismertem. Ránéztem, lerakott, átölelte a derekam, magához húzott és megcsókolt. Átöleltem a nyakát és visszacsókoltam. Az első csókom volt, de szenvedéllyel teli.

-Tudod mióta vágytam már erre?-kezdte Feka.-Amióta megismertelek csak te jársz a fejemben. Csak te vagy a szívembe vésve. Szeretem gyönyörű két csillogó szemed, szeretem a hangod hallani, Szeretlek!!-ölelt magához és puszilgatni kezdte a nyakam, ami gyengédséggel töltött el.

-Én is szeretlek!-mondtam majd eltoltam kicsit magamtól és újra megcsókoltam. Igazi szerelmes csókot kaptam, de nagyon élveztem.

-Na nee...megmondtam, hogy sztárral sosem...kezdte anya, de Balázs félbe szakította.

-Figyelj!-már rég óta tegezték egymást.-Szeretem a lányod, és nem akarom újra elveszíteni. Nagyon sokat jelent nekem. Ő lett a mindenem, akiért bármit megadnék...-éreztem a gyengédséget és a szeretet a hangjában.

-Vigyázz rá!!-felelte egyszerűen anya.

-Mint a szemem fényére!-mondta Balázs, majd átölelt. Nagyon jól esett. Én is átöleltem, majd maga felé fordított és újabb csókot lehelt a számra. -Szeretlek!-suttogta a fülembe.

-Én is szeretlek!-mondtam, ő pedig felkapott, majd megpördített. Sokkal gyengédebben fogott, mint pár napja Tomi. Bár Tomi ő inkább féltett, mintha az apám lenne.-De ám miért is jöttél?-kérdeztem mikor végre letett.

-Csak azért, hogy Tomi már sokkal jobban van. A pihenés jót tett neki. Ja és látni akar. Bejössz most hozzá a kórháza?-elmondta én pedig azonnal belebújtam a papucsomba, összefogtam a hajam, megfogtam a táskám és jeleztem, hogy indulhatunk.-Te nem jössz, Wiwi? Miki nagyon vár!-mosolygott Wiwire Feka, aki azonnal indulásra készen volt.

Elköszöntem anyától, megköszöntem neki, hogy ilyen engedékeny lett, majd folytattam az utam a többiekkel.

xXx

-Szia apa, hogy vagy?-kérdeztem, mikor bementem Tomihoz. Szélesen mosolygott rám. Tudtam, hogy ez jól esett neki a sok incidens után.

-Szia...Kislányom!-köszönt félve, de a mosolygásom meghozta a bátorságát.-Jobban vagyok, köszönöm. És te? Aludtál?-kérdezte tőlem féltve, majd mutatta, hogy üljek le mellé az ágyra.

-Én is jobban vagyok, köszi...-adtam egy puszit az arcára miközben leültem.-De nem aludtam. Jo elfoglaltságom volt...-mondtam a szemébe mosolyogva, amin ő is mosolygott de láttam a szemében a kérdést és a féltő csillogást.-Ne izgulj, csak Feka nem hagyta, hogy hogy újra elhagyjalak titeket, és hát...összejöttünk...-feleltem őszintén. Tomi csak mosolygott és valami olyasmit motyogott, hogy "végre", de ebben nem voltam biztos. Megöleltem Tomit, majd kopogtak...

12.rész-"Miki olyan aranyos!"

Nagyon szépen köszönöm a komikat!!!!:D : xXx SweetCandy xXx, Krisztiikee, Ninci
Nagy jól esnek.:)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Mindenre kíváncsi vagyok!!-mondtam, miközben megböktem Wiwit. Ő csak mosolygott és felém fordult. Feltette a lábát a székre, a kezét a térdére és mesélni kezdett.

-...Miki olyan aranyos!-fejezte be mondandóját mikor kijöttek a fiúk. Mi Wiwivel kérdően néztünk rájuk, de elmondták, hogy Tomi fáradt és pihenni szeretne.

-Haza vigyelek?-kérdezte Peti,miközben elém lépett és megfogta a vállam. Bólintottam majd felálltam. Wiwi is haza akart jönni, hiszen ő is eléggé kimerült volt. Elköszöntünk a fiúktól majd elindultunk. Wiwi hosszú csók után megvált Mikitől és követett minket.

Az úton hazafele mindenki csendben volt. Nagy valószínűséggel Wiwi Mikiről áradozott, Peti inkább a vezetésre koncentrált, én pedig, hát mindenen gondolkodtam. A gondolataim cikáztak, szinte hallottam ahogy kattog a gépezet és a leállása lehetetlennek tűnt.

-Hahó, megjöttünk!-rázogatott Peti. Nagyon úgy tűnt, hogy a sok gondolkodás álomra hajtotta a fejem. Kinyitottam a szemem és pár másodpercig csak néztem magam elé. Miután minden a helyére került a fejembe elköszöntem Petitől, majd kiszálltam az autóból és csatlakoztam Wiwihez.

-Hogy van Tomi?-kérdezte anya mikor beléptünk az ajtón. Elmeséltem neki az egész történetet. Elmondta, hogy Tomi felébredt, de fáj mindene, és hogy nagyon fáradt volt. Wiwi elmesélte a Mikivel való csókját és hozzá tette azt, hogy ha ennyi idő alatt szerelmesnek lehet lenni, akkor ő máris az. Persze anya rögtön hozzátette neki, hogy ő a lányát sose engedné így egy sztár karjaiba.

-Pedig forr a levegő Peti és közte...-ráütöttem kicsit Wiwire. Aztán tagadtam az egészet. Persze Wiwi aztán felvetette, hogy Tomira is elég tetszetősen néztem. Anya erre kiakadt és közölte, hogy soha többet nem mehetek a közelükbe és, hogy meg ne tudta, hogy csak egy SMS-t is írtam nekik.

Mérgesen, kiakadva és sírva vágtam be magam mögött a szobaajtót, majd-szó szerint-ledobtam magam az ágyra.

-Ne haragudj rám...nem tudom tartani a szám!-jött be Wiwi a szobába.Kiforditottam az arcom a párnák közül, majd felültem.

-Nem haragszom, csak tudod...a barátaim...újra elvesztettem őket...-mondtam tagoltan a sírás miatt. Wiwi csak átölelt, majd mikor sikerült megnyugodnom, csengettek.

11.rész-Csók

Nagyon-nagyon hálás vagyok Nektek a kommentárokért: ClaudyaDeath, Ninci, Krisztiikee, xXx SweetCandy xXx
És Ninci: Ne haragudj, hogy elírtam a neved, de már kijavítottam.:)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A látványtól azt hittem odafagyok az ajtóhoz. Csövek lógtak mindenhol. Lélegeztetőmaszk az arcán, a feje tele kötésekkel. Végül összeszedtem magam és odamentem hozzá. Végig simítottam a karját, majd megfogtam a kezét. Csak néztem, és bár sírni lett volna kedvem, nem tudtam. Talán éreztem, hogy jól van vagy azért, mert ő is megfogta a kezem és inkább a csodálkozás kapott el, nem pedig a sírás. Néztem rá, hogy kinyissa a szemét, közben szólogattam, de nem tért magához. Lehet csak jelezni akart, hogy érzi a jelenlétemet. Beszéltem hozzá. Úgy gondoltam jobb ha tudja, hogy ott vagyok.

10 perc múlva benyitott Peti.

-Bejöhetek?-kérdezte miközben behajolt, de nem tette be a lábát, jelezve, hogy egyedül hagy ha azt akarom, de intettem neki, hogy jöjjön be.-Hogy van?-kérdezte miközben odalépett hozzám és megfogta a vállam.

-Nem tudom...de érzi, hogy itt vagyunk...-feleltem, miközben Petire néztem, és rámutattam a kezemre amit Tomi fogott. Peti csodálkozva nézett és ő is próbálta hívogatni, de sikertelenül. Nem tért magához.- Kimegyek, hogy más is betudjon jönni...-mondtam és elengedtem Tomi kezét.

-Várj...nézd!-mondta Peti Tomira mutatva, miközben én már majdnem az ajtónál jártam. Visszafordultam és láttam, hogy Tomi ébredezik. Azonnal visszamentem és megfogtam a kezét. Peti elment orvost keríteni. Amikor Tomi rám nézett megnyugodtam.

-Hogy érzi magát?-kérdezte az orvos miközben Tomi mellé lépett a sok papírral a kezében.

-Mindenem sajog...-válaszolta Tomi mikor levette az orvos a lélegeztető maszkot. Az orvos megnézte a gépeket, átnézte a papírokat, majd megállapította, hogy milyen szerencséje van Tominak, hiszen egy kamionnak ütközött és nem csak egy kis autónak.

Mikor kiment az orvos, azonnal Tomi nyakába borultam.

-Őő...csak álmodtam vagy tényleg beszéltél hozzám?-kérdezte én pedig elmosolyodtam. Bejött újra Peti is, így nem volt időm már válaszolni. Majd kimentem, hogy a többiek is betudjanak menni.

-Na hogy van?-kérdezte Wiwi, mikor ketten maradtunk a kórterem előtt. Elmondtam neki, hogy megfogta a kezem, hogy beszéltem hozzá, hogy magához tért, és hogy mit mondott az orvos. Erre Wiwi csak átölelt.

-De közted és Miki között forró a levegő. Már az első találkozás után éreztem...-mondtam ami elmosolyodott. Majd elmondta, hogy lementek kávéért a géphez, közben Miki megcsókolta és, hogy neki sem közömbös Miki...

10.rész-A baleset

Hálás vagyok a kommentárokért, mint mindig: Ninci, Krisztiikee :)
------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor hazaértünk, anya behívott minket a hálószobába. Elmondta, hogy kibékültek Tomival. Ennek nagyon örültem. Végül órákat beszélgettünk, majd én és Wiwi elmentünk lefeküdni, hiszen nagyon fáradtak voltunk már 11 órakor.

Reggel 10 órakor keltem fel. Néztem a telefonom. 1 új üzenet.

"Szia!! Bemegyek hozzátok Miskolcra 11 órára!! Tomi"

A hírnek valahol örültem is, de annak már kevésbé, hogy összesen volt egy órám arra, hogy elkészüljek. Felköltöttem Wiwit is, majd elkezdtünk készülődni.

Az óra nagyon gyorsan haladt a 11-es felé, mi pedig nagyon lassan készültünk. Azt se tudtok mit vegyünk fel, még kevésbé azt, hogy minek jön Tomi, bár örültem neki.

11 óraára épp, hogy készen lettünk. Már csak pár simítás volt, majd megjegyeztem Wiwinek, hogy teljesen úgy készülünk, mintha maga a király jönne hozzánk látogatóba, pedig csak Tomi jön. Na ezért a mondatomért kaptam is, miszerint ő nem csak Tomi, hanem AFC Tomi. Erre már csak legyinteni tudtam.

Vártuk a konyhába, zene hallgatás közben, de fél 12-kor még mindig nem volt sehol. Próbáltam hívni is, de nem volt elérhető. Minden bizonnyal nem tud jönni, csak ezt már elfelejtette közölni.

12 órakor megszólalt a telefonom.

-Halló?-szóltam bele, mert a kijelzőt sem néztem meg, csak reménykedtem, hogy Tomi az.

-Szia Sandy, Peti vagyok!-na ez nem Tomi, gondoltam magamban.

-Szia Peti! Hogy vagy?-újabb szokásos szöveg.

-Jól...de van valaki aki nincs jól...-mondta és elcsuklott a hangja.

-Tomi?-kérdeztem ijedten. Erre Wiwi is odaállt mellém én pedig kihangosítottam a telefonom.

-Igen...felétek tartott mikor egy kamion bevágott elé, ő pedig nem tudott lefékezni...-azonnal átöleltem Wiwit és sírni kezdtem.

-De jól van, ugye?-kérdezte Wiwi, hiszen én meg sem tudtam szólalni.

-Intenzíven fekszik, kötésekkel a fején, lélegeztetőgépen, eszméletlenül...ennyire van jól...-mondta Peti, nekem pedig ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy a földre roskadjak. Wiwi nyúlt utánam, de hiába.-Értetek megyek...-folytatta Peti.Tovább már nem hallottam, hiszen a gondolataimmal játszottam és próbáltam arra gondolni, hogy jól van.

xXx

A kocsiban Wiwi hátraült, én pedig Peti mellé az anyósülésre.

-Jól vagy?-kérdezte Peti miközben megfogta a combom. Ettől a testem kapott egy bizsergő hatást. Majd ránéztem és bólintottam. Ha csak úgy is, de hazudtam. Nem voltam jól. Émelygett a gyomrom, fájt a fejem és szédültem.

Majd Peti leparkolt a kórház parkolójában, és kiszálltunk.

Amint kiléptem az autóból éreztem, hogy a talaj eltűnik a lábam alól. Szerencsére Peti elkapott. Most már nem hazudhattam. Tudta és látta is, hogy nem vagyok jól.

-Fal fehér vagy kislány!!-gondolkozott-Basszus! Ettél te már ma valamit?-emlékezett arra, hogy én ha nem eszem, általában rosszul vagyok. Megnyugtató volt. Vett nekem egy szendvicset, kibontotta és rám parancsolt, hogy egyek.

Mire az intenzív osztályra értünk már nem volt a szendvicsből, de még mindig Peti karjai között voltam. Megnyugtató volt.

-Hogy van?-szegeztem a kérdést Fekának, mikor odaértünk.

-Rosszul...bemehetnél hozzá!-válaszolta én pedig bólintottam. Kimásztam Peti karjai közül, majd benyitottam Tomihoz. Elfogott egy érzés amikor beléptem, de leírhatatlan volt. Bezártam magam mögött az ajtót, majd Tomira néztem. A szám elé kaptam a kezem és meg sem tudtam mozdulni...

9.rész-Hősök tere

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommentárokat: Ninci, Krisztiikee, noname

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Wiwi 10 perc után olyan fitt volt, hogy azzal nyaggatott, menjünk el valahova ahol jól tudjuk magunkat érezni.

Gondolkoztunk, de nem jutottunk semmire. Végül hirtelen eszembe jutott, hogy menjünk le a hősök terére, ott legalább eltudunk szórakozni.

Átöltöztünk, elkészültünk és elindultunk.

10 perc alatt mind a ketten készen voltunk. Ez nálunk rekord volt.

Felsétáltunk a buszmegállóba. Szerencsére a 35-ös busz pont ott tesz le. Nem kellett két busz, vagy épp gyalogolni. Így szerencsénk volt.

Leszálltunk a buszról és Wiwi egyből megcélozta a vizet. Levette a papucsát majd belelógatta a lábát a vízbe. Követtem a példáját és élveztem a júliusi 35 fokban, hogy végre egy kis hideg víz ért a lábamhoz.

-Tudod, Szandi, én még mindig nem értek valamit...-nézett rám Wiwi, miközben lefröcsköltem az arcát. Próbáltam oldani a helyzetet és nem akartam újabb kérdéseket, hiszen abból már jutott bőven.-Hogy ismerted meg a fiúkat?-kérdezte teljesen nyugodtan.

-Hát...tudod...kicsit talán mesébe illő történet. Úgy kezdődött, hogy elakartam menno az első AFC koncertemre, de figyelmetlen voltam és egyébként is igyekeztem. Nem vettem észre a közeledő autót és leléptem a járdáról. A kórházban tértem magamhoz-állítólag 24 óra múlva-és mind a négyen ott voltak. Bűntudatuk volt a történtek miatt és mindennap bejöttek hozzám, miután kiengedtek a kórházból is jöttek. Vittek koncertekre...aztán eléggé megkedveltük egymást. Nagyjából ennyi...-Wiwi tátott szájjal nézett rám. Tudtam, hogy sokkolni fogja a hír, de arra nem gondoltam, hogy ennyire. Meg sem tudott szólalni.

Lefröcsköltem újra vízzel amitől feléledt. Egy darabig pocsoltuk egymást, majd lefeküdtünk a víz közepén lévő barna fadeszkákkal lerakott részre. Nevettünk és nagyon boldogok voltunk. Aztán megcsörrent a telefonom.

Elmondtam Wiwinek, hogy anyám volt és, hogy haza kell mennünk...

8.rész- Az ebéd

Itt a következő rész.:) És nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommentárokat: Krisztiikee, Ninci, ClaudyaDeath, xXx SweetCandy xXx, White Lily

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Kimentem, hogy kinyitom az ajtót, de Tomi megelőzőt. Mindenki köszönt mindenkinek, mindenki megkérdezte hogy vagyok, amit Miki után már untam. Ő volt az utolsó, Peti az első, Feka pedig a második, és bár vele már találkoztam, ő is megkérdezte újra. Végig néztek rajtam, elmondták mennyire megváltoztam és, hogy mennyire sajnálják ami történt. Mindenkinek elmondtam, hogy túl vagyok rajta és hozzátettem, hogy örökre hálás leszek Fekának, hogy sikerült rájönnie a csalásra. Közben az is kiderült,  hogy az a "kedves" ismerős azért csinálta, mert féltékeny volt, hogy én többet lógok zenekarral, na meg persze, állítólag így a fiúk sem tudtak dolgozni.

Miután Wiwi is mondott magáról pár dolgot, megfogtam Peti kezét és behúztam a konyhába, a többiek persze követtek minket. Leültettük a fiúkat az asztalhoz, mi pedig tálaltunk.

Amikor a leves már mindenki tányérjában volt, mi is helyet kerestünk Wiwivel. Végül, ő bemászott a sarokba Tomi és Miki közé, én pedig leültem szélre Peti mellé.

Furcsa volt újra a zenekar közelében lenni, de ugyanakkor boldog is voltam, hogy visszakaphattam a barátaim.

A levesből mindenki két tányérral evett, én pedig reméltem, hogy azért, mert jó lett és nem azért, mert ennyire éhesek.

-Szoktál még főzni, Sandy?-kérdezte Peti, mivel volt nem egy alkalom, hogy a zenekarnak én főztem, vagy ha csináltunk baráti összejövetelt akkor mindig készültem valamivel.

A válaszom csak egy fejrázás volt amiből mindenki tudta, hogy a zenekar távozása után, még csak egy csipetnyi sót sem tettem az ételbe.

A leves után elővettem a grízes tésztát, három féle lekvárt,-szilva,-őszi,-és barackot-na meg persze a porcukrot. A fiúk most hagyták, hogy mi lányok szedjünk először. Majd szépen mindenki kivárta a sorát.

Közben nagyon sok kérdéssel halmoztak el. Volt olyan, hogy nem akartam választ adni a kérdésekre, de végül csak ki húzták belőlem.

A sajtosroló közben már Wiwi is csatlakozott hozzánk a beszélgetésbe. Ezen részen a kérdéseket már én megúsztam vagy épp én kérdeztem.

Miután elpakoltam a többiek úgy elhelyezkedtek, hogy nekem nem jutott hely, így álltam egy darabig, majd Peti megfogta a derekam és az ölébe húzott. A további 20 perces beszélgetésünk így zajlott, majd a fiúk elindultak haza, mi pedig Wiwivel fáradtan, de boldogan ledőltünk az ágyra.

7.rész- Az ebéd készül

Nos, most picit hamarabb hozom a bejegyzést...és mivel nekem már előre meg van írva pár fejezet, lehet egy nap kettőt is felfogok rakni, de ez nem biztos.:$
És mint mindig, most is nagyon hálás vagyok a kommentárokért, NEKTEK: xXx SweetCandy xXx, Ninci, Krisztiikee, noname alias blood 97. :)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Este hatkor a fiúk hazamentek, de megbeszéltük, hogy másnap az egész banda nálunk fog ebédelni.

Wiwivel bekapcsoltuk a DVD lejátszóba az Eclipse-t, csináltunk újra kukoricát, szétnyitottuk a földön a fotelágyat, leraktuk az ablak alá, lehúztuk a redőnyt és leültünk nézni. Végre csak kettesben voltunk, és tudtunk pihenni.

Végig néztük a filmet és, mint más velünk egykorú lány, áradoztunk Taylor Lautner-ről, és Robert Pattinson-ról.

Film után még nagyon sokat beszélgettünk. Ökörködtünk. Valahogy 11 óra fele mind a ketten elmentünk lefürdeni. 1 óra alatt végeztünk mind a ketten.

12 órakor még mindig nem voltunk fáradtak. Hajnali egykor viszont már mind a ketten kidőltünk a fáradtságtól.

Másnap reggel a csengőre ébredtem.

-Istenem, mondd, hogy nem aludtam el!!-nyögtem magamnak még mindig fáradtan. Fel se fogtam, hogy mi történt tegnap és, hogy Wiwi végre nálunk van. De amint minden a helyére került, elmosolyodtam.

-Nem aludtunk el, reggel 7 óra...-nyögte ugyanolyan álmosan Wiwi, majd a fejére húzta a párnáját. Látszott rajta, hogy ő nem aludt éjszaka olyan jól, mint én. Az álmomon újra mosolyognom kellett.

-Szabad!!-mondtam mikor kopogtak. Wiwi automatikusan lehúzta a fejéről a párnát.

-Jó reggelt, álomszuszékok!!-mondta Tomi vigyorral az arcán.

-Basszus...mi a francot keresel itt ilyenkor?-kérdeztem tőle miközben a szememet forgattam. Azt hittem csak ebédre jön, erre reggel hétkor beállít.

-Én is örülök Neked, Sandy!!-nevetett, pedig azt a kérdést nem viccnek szántam, de úgy látszik ő annak értelmezte.

Kikúsztam volna az ágyból mire rájöttem, hogy csak egy lenge felső és egy short van rajtam amik alig takartak valamit. Wiwi persze pizsamába volt, így könnyebb volt a dolga.

-Kimennél Tomi még átöltözöm?-kérdeztem mikor a takaró alá néztem. Tomi nem felelt csak kiment, nyilván értette a célzást.

Kimásztam az ágyamból, a szekrényem elé álltam és kutatni kezdtem. Egy fekete farmer halásznadrágnál és egy fekete alapon pink feliratú "AFC" pólónál döntöttem.

Elindultam a mosdóba, miközben hallottam, hogy anya és Tomi elég nyugodtan beszélgettek.

Mikor végeztem, bementem a konyhába, hogy csatlakozzam a többiekhez, immár Wiwihez is.

-Tetszik a pólód!-mutatott Tomi az említett tárgyra nevetve.

-Ja...emlékszel? Mikor ezt csináltattam Te is ott voltál...-mondtam és az emlékeken mosolyognom kellett. Mindenki a pólójára a nevét vésette valami hülye szöveggel, de nekem simán csak AFC maradt.

-Nem lehet elfelejteni...-mosolygott most már ő is.

Kb. fél percig még így mosolyogtunk egymásra, majd neki láttam a főzésnek. Egy kis igazi tyúkhúsleves, grízes tészta lekvárral és porcukorral, na és persze sajtosroló, jó kis "ünnepi" ebédnek tűnt.

Wiwivel mindent együtt csináltunk.Tomi is segíteni akart, de az ő "főzőtudományát" ismerve inkább visszaültettük a helyére.

Végül minden az asztalra került, szépen megterítettünk, majd elmentünk átöltözni.

Rajtam egy lila pánt nélküli felső volt, farmer miniszoknyával, Wiwin pedig egy piros ujjatlan, testhez simuló felső egy fekete rövidnadrággal. Már épp az utolsó simításokat végeztük, mikor csengettek...

6.rész-"A bosszú elmarad..."

Köszönöm szépen a komikat: xXx SweetCandy xXx, Krisztiikee

--------------------------------------------------------------------------------------

Kerestem valami száraz ruhát amit felvehetek Tomi kis incidense után. Végül csak egyy rövid fekete farmer nadrágnál és egy fehér pánt nélküli felső mellett döntöttem. A kezembe fogtam őket és megindultam a fürdőszoba felé átöltözni, közben hallottam a többiek kuncogását. Öltözés közben nekem is mosolyognom kellett, hiszen mégiscsak visszakaptam a sorstól a barátaim. A fél hosszú, fekete,-most már vizes-hajamat összefogtam és visszaigyekeztem a szobába.

-Sokkal jobban nézel ki így, mint amikor mindened eltakarod-állt fel Tomi, hogy jobban szemügyre vegyen-és a szemedet se takard el...így látszik benne a csillogás...-mondta miközben az arcom simogatta. Olyan érzékien hatottak a szavai, hogy a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. A reakció okát pedig nem értettem.

-Köszönöm, de azt hiszem ez nem én vagyok...-feleltem miközben végig mutattam magamon, majd a szemébe néztem, hogy vajon mi lesz erre a reakciója, de csak mosolygott.

-Szerintem ez igen is Te vagy!!-mondta majd átölel. Én is átöleltem, majd a mellkasába temettem az arcom és mosolyogtam.

-Te semmit sem változtál basszus!!-ezen kicsit mindenki kuncogott.

-Tudod az ember ilyen korban már nem igazán változik, de a te beszédstílusod más lett...-nevettünk még mindig.

Igaza volt. Én tényleg megváltoztam, de nem csak a beszédstílusom hanem a jellemem is. A barátaim szinte már csak újabbak vannak. Az öltözködésem más lett, mióta nem a fiúkkal mentem vásárolni, és a zenei ízlésem is megváltozott. Bár imádtam az AFC összes számát, nem voltam hajlandó hallgatni őket. Nem akartam Tomi fájdalmas szavait újra és újra felidézni.

-Na és milyen zenéket hallgatsz?-kérdezte Feka. Mintha kitalálta volna a gondolataimat.

-Mikor mit. Épp amihez hangulatom van...-feleltem neki őszintén-bár ha jobban belegondolok akkor Junkies, Edda...meg ilyenek...tudod?!-legyintettem.

-Aha...-mondta. Takén kicsi csalódottság volt a hangjában.

-Na és mi lesz a bosszúval?-kérdezte Tomi, miközben kacsintott.

-A bosszú elmarad, mert nem akarok neked fájdalmat okozni...-mondtam egyszerűen, mire ő felkapott és ledobott az ágyamra. Mind a négyen hangos nevetésben törtünk ki...

5.rész-Egy kis duma party

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kommenteket.:) Annyira jól esett.:$:) Tényleg köszönöm: Ninci,xXx SweetCandy xXx,Krisztiikee >33

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bementünk a szobába, majd leültünk az ágyamra.

-Na mivel foglaljuk el magunkat?-kérdezte Wiwi. A válasz mindenkitől csak egy vállrándítás volt. Fogalmunk nem volt mit kéne csinálni.

-Mi lenne ha csak beszélgetnénk?-vetette fel az ötletet Feka. Most mindenki egyetértően bólintott.

-Csinálok kukoricát...-álltam fel-kértek gyümölcs levet?Van itthon őszi,-narancs-,és almalé...-mondtam mikor visszafordultam az ajtóból.

Szerencsére mindenki őszi levet kért igy nem kellett külön figyelnem, hogy kinek mit adjak.

Mikor kiöntöttem a kukoricát egy tálba és a gyümölcslé is, különböző szívószállal a pohárba készen állt, kijött Tomi, hogy tudna-e valamit segíteni.

Bevittük a poharakat és a kukoricát, majd leültünk mi is a többiek mellé.

-Na és Sandy, milyen lett a bizid év végén?-kérdezte érdeklődve Feka.

-Hát...nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Összességében négyes lett.-feleltem őszintén.

-Ne viccelj, ez tök jó!!-mondta Tomi, miközben nekem dobott párszem kukoricát.

-Áuu...-csak ennyit tudtam kinyögni, pedig nem fájt. Ezek után a kukorica szemek már egymás hajába, a földön, és az ágyon hevertek, mi pedig egymásra dőlve röhögtünk.

A nevetésből a telefonom csörgése rezzentett ki mindenkit.

-Haló?-szóltam bele mikor megtaláltam a táskám legmélyén a Blackberry-met.

-Szia, Szabina vagyok!!-szólt bele egy régi ismerős.

-Szia!Hogy vagy?-kezdtem a szokásos szövegemet.

-Jól...találkozhatnánk holnap?-kérdezte, de tudtam, hogy ennek nem lenne jó vége.

-Holnap nem jó, mert egy hétig itt nyaral az egyik barátnőm.

-Ja...hátha ő neked fontosabb...-megszakadt a vonal. Tudtam, hogy mérges rám, de nem hagyhattam most Wiwit itt mikor hozzám jött nyaralni.

-Minden okés?-kérdezte Tomi mikor a vállamra tette a kezét.

-Persze...-feleltem , de közben felemelt és megpörgetett.-Ááá...Tomi tegyél le!!-ordítottam, a többiek meg csak nevettek.

-Ó, ezer örömmel kislány!!-nevetett és elindult velem kifele. Berakott a fürdőkádba és megnyitotta a vizet.

-Áááá...zárd már el!!-ordítottam miközben lefröcsköltem. Elzárta a vizet és kisegitett a kádból.-EZ bosszúért kiált!!-mondtam és összeborzoltam a haját. Majd mindketten elnevettük magunkat...

4.rész-Vita

Nagyon szépen köszönöm xXx SweetCandy xXx.:)

Nos itt az ígért rész.:)

---------------------------------------------------------------------------------------

-Végreee...-nyújtotta ki magát Wiwi miközben kiszállt az autóból. Mi csak mosolyogtunk rajta. Annak idején sokat utaztam autóval és már hozzá voltam szokva.

Kiszedtük az autóból a sok ruhát és elindultunk felfelé. Bár Tomi felajánlotta, hogy haza viszi Wiwit is, mi csak leintettük hiszen egy hétig nálunk nyaral. Felhívtuk a fiúkat is hozzám, gondoltuk majd kitalálunk valami unalom űzőnek.

Amikor beléptünk az ajtón, anya jött üdvözölni minket, de amint észrevette a fiúkat, vetett egy kérdőpillantást, de nem várta meg, hogy megmagyarázzam.

-Mit keresnek ők itt? Azt hittem Tomi eléggé megbántott ahhoz, hogy többet ne állj vele szóba.-kezdte el, a düh bennem egyre csak nőtt. Tudtam hogy ezt nem állhatom meg szó nélkül.

-Igen, de a sok üzenetet meg a leveleket miért nem adtátok át nekem? Miért kellett eltitkolni, hogy Tomi keresett és megbánta az egészet? Arra nem gondoltatok, hogy ez nekem mennyire fáj? Ti nem tudjátok hány éjszakát sírtam át Tomi szavai miatt és, hogy egyik tag sem keres...-vágtam vissza azonnal. Nem tűrhettem, hogy ezek után még Tomiékat hibáztassa. Persze tudtam, hogy Tomi is hibás, de ő már bocsánatot kért és láttam rajta, hogy megbánta a dolgot.

-Azt akartuk, hogy jobban menjen a tanulás, ne csak a zenekarra figyelj...-na akkor tudtam, hogy most betelt nálam a pohár.

-Úgysem hagytuk volna, hogy Sandy lerontsa a jegyeit miattunk. Nekünk fontos volt a koncerteken, szinte már a kabalánk volt. Megértettük volna azt is, hogyha épp nem tudott volna eljönni az iskola miatt...-védte meg magát, a zenekart és engem egyaránt Tomi.

Anyám csak leintett minket és visszament a konyhába.

-Azt hiszem nekünk menni kéne...-kezdte Feka, de a kezét megfogva húztam be a szobába Tomival együtt.

-Igen Feka, mennünk kell, a szobába...-mondta játékosan Tomi. Ezen mindenki nevetett...

3.rész-Kérdések hegye

Hú, nagyon köszönöm a kommenteket.:) Nagyon jól estek.  Még1x köszönöm nektek: Ninci, xXx SweetCandy xXx, noname. :)

Ez a rész rövid lett, ezért kárpótlásul ma kettőt teszek fel nektek.:) Egyet most, egyet pedig kicsit később.:)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagyon sokat nevettünk már az autó felé is, de benne még többet ökörködtünk. Énekeltünk, vicces történeteket meséltünk, Wiwit beavattuk az akkori hülyeségeinkbe.

-Kérdezhetek akkor tőletek?-kezdte el Wiwi, mi pedig bólintottunk, hogy itt az idő.-Szóval...mivel is bántott meg Tomi?-kezdte az első kérdést ami azonnal szíven ütött. Nem lehetett volna ezt hanyagolni? Gondoltam, de végül is megígértem, hogy választ adok neki.

-Tudod...volt egy "kedves" ismerősünk aki...akinek nem tetszett, hogy a zenekar körül lófrálok állandóan, így megpróbálta elintézni, hogy megutáljanak. Felvették ahogy beszélek a zenekarról, majd összevágva odaadták Tominak...ő pedig elküldött a picsába, miszerint én csak egy ribanc vagyok akinek jól jönne a hírnév...-összeszorítottam a szám. Nem akartam újra sírni. Nem akartam azt érezni amit akkor, csak arra akartam gondolni, hogy minden újra a régi lesz.

-Tomi...azt mondtad bocsánatot kértél Szanditól...rájöttél, hogy átverés volt?-tett fel újabb kérdést Wiwi. Láttam, hogy Tomi nem akar válaszolni, de végül megtette.

-Igen...az igazság mégis az, hogy a leleplező Balázs volt. Nem akarta elhinni, hogy Sandy ezt tette volna, igy újra és újra meghallgatta a felvételt, amikor észrevette, hogy megváltozott a háttérzene, és nem úgy ahogy annak kellett volna...-láttam, hogy a visszapillantó tükörbe engem figyel. Elmosolyodtam.

-Köszönöm Feka...-mondtam és előre nyúltam átölelni a nyakát.

Wiwinek épp elég volt ennyi válasz, hogy megértse min mentem keresztül és hogy mennyire jóban voltam én akkor a fiúkkal...

2.rész-Békülés, avagy "Üdvözöllek újra a családban"

Kedves Zumie!!
Először is szeretném megköszönni a kommentárodat!!
A kérdésedre pedig a válasz itt kiderül!!:)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Wiwi egész úton engem fürkészett. Tudtam, hogy a kérdéseit nem fogom elkerülni.

Vásárlás után leültünk egy padra. Wiwi keresett valakit, és tudtam, hogy az illető Tomi.

-Szandi!...nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem...mi volt ez az egész?-fürkészett még mindig. Szemeimbe nézett, hátha kitud valamit olvasni belőle.

-Tudod egy éve én találkoztam Tomival. A nyáron nagyon sokat voltunk együtt. Fesztiválok, koncertek, nyaralások. Mindenhova kísértem a zenekart. Aztán Tomi...-nem tudtam befejezni. Elcsuklott a hangom, de valaki odalépett és folytatta.

-...megbántottam Szandit. Nem is kicsit.-Tomi reménykedve nézett rám, talán abban reménykedett, hogy nem fogok vele kiabálni.-Nem tudom mit mondhatnék még. Annyit üzentem neked, levelekkel halmoztalak el, de nem jött válasz. Bocsá...-folytatta volna, de közbe vágtam.

-Várj! Te üzentél nekem?-ez meglepett, hiszen én akárhányszor kérdeztem anyáékat letagadták. Pedig vártam, hogy Tomi előkerüljön és kezdjük előröl az ismerkedést.

-Igen. Nagyon sok levelet is küldtem. Anyukád azt mondta, hogy adjam fel, mert gyűlölsz...-elcsuklott a hangja. Tudtam, hogy ez nagyon rosszul esett neki.-Megtudsz nekem bocsátani?-kérdezte miközben odajött elém és megfogta mindkét kezem. Belenéztem zöld színű, boci szemeibe és tudtam, nincs tovább.

-Üdvözöllek újra a családban...-na igen, Tomi olyan volt nekem, mint az apám. Talán jobban is szerettem, mint az édesapámat, de ezt ő is tudta. Megöleltük egymást, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Tomi, ne a nyilvánosság...Sandy? Azta, de régen láttalak, és hogy vagy? Mutasd magad! Sokkal jobban nézel ki, mint amikor utoljára láttalak.-csatlakozott hozzánk most már Feka is.

-Na igen, az a nap kimerítő volt...-mondtam lehajtott fejjel, és az emlékek elkezdtek bennem gyűlni.

Amikor először találkoztam velük, amikor együtt szórakoztunk, amikor együtt sírtunk a boldogságtól, amikor kiálltunk egymás mellett, amikor "gyerekként" a játszótéren szórakoztunk, majd bevillant a kép, amikor Tomi olyanokat vágott a fejemhez amihez nem lett volna joga, hiszen ő ismert a legjobban.

-Jól vagy?-kérdezte Feka miközben egy könnycseppet törölt le az arcomról. Aggódó tekintettel nézett rám, de legyintettem egyet, jelezve, hogy minden rendben van.

-Csak az emlékek...-mondtam ki végül. Láttam most már a megkönnyebbülést az arcukon.

-Én még mindig nem értem Szandi...-mondta Wiwi, de elmagyaráztam neki, hogy majd az úton hazafele mindent elmondok amire kíváncsi és válaszolok neki a kérdésekre is. Belegyezően bólintott.

Tomi felajánlotta, hogy hazavisz minket Miskolcra és az autóban majd mindent megbeszélünk. Elfogadtuk az ajánlatát, így megindultunk a Westend parkolójába.

1.rész-Útbaigazítás

-Te jártál már itt?-kérdezte gyanúsítgatva Wiwi. Nagyon úgy tűnt, hogy eltévedtünk. Fogalmunk nem volt arról, hogy hol vagyunk, még kevésbé arról, hogy most merre menjünk tovább.

-Nem...-feleltem egyszerűen és a térképet böngészte. Forgattam, forgolódtam, de nem jutottam előrébb.-Wiwi...azt hiszem nincs tovább, itt ragadtunk.-mérges tekintetét rám szegezte majd leült mellém egy ház elé a betonra.

Mit csináljak?Felrángattam, hogy majd milyen jó lesz, szórakozunk egyet, most meg itt ragadunk.-gondoltam magamban, miközben tovább rágtam magam.

-A picsába már....valahova mennünk kell Wiwi.-álltam fel Wiwi elé, a térképet a földhöz vágtam, majd beleütköztem valakibe.

-Héé, kislány , nyugodj meg!!-nézett rám zöld szemeivel az idegen srác.-Ti nem ide valósiak vagytok, ugye?-nézett most már Wiwire, majd a térképre. A térképet felvette a földről és böngészni kezdte. Mivel bejelöltük hova akarunk menni, így nem volt nehéz kitalálnia.-A Westendbe tartotok?-nézett rá Wiwire. Gondolom látta, hogy kivagyok bukva.

-Nem és igen.-felelte Wiwi tök nyugodtan. Kérdően néztem rá és láthatóan értette miért, így elmondta, hogy a "nem"-et azért válaszolta, mert nem oda tartozunk, az "igen"-t pedig a Westendbe indultunkra vonatkozott.

-Ha gondoljátok elkísérlek titeket, úgyis én is elakartam ma odamenni.-zöld szemei engem fürkésztek, jelezve, hogy tudja úgyis én döntök.

-Szó sem lehet róla!!-mondtam mérgesen majd kikaptam  a kezéből a térképet.-Wiwi indulás.-szóltam neki, felállt, de nem mozdult. Tudtam, hogy ebből baj lesz.

-Figyelj Szandi, nem tudjuk hol vagyunk, azt se merre kell tovább menni, jól jönne a segítsége.-mutatott a zöld szemű, hosszú fekete hajú idegenre.

-Nem fogom az ő segítségét kérni!!Menjen és próbálkozzon a rajongótáboránál, ott biztos nagyobb sikere lenne.-feleltem és intettem Wiwinek, de nem mozdult.

-Bocsáss meg neki!!Néha beszél hülyeségeket, amit később úgyis megbán.-mondta Wiwi az idegen srácnak miközben én csak a szemeimet forgattam.

-Nem haragszom rá! Bár azt látom, hogy nem rajong értem. Na mindegy...-majd elmondta merre kell tovább haladnunk. Wiwi feljegyezte, megköszönte , mi pedig elindultunk.

-Egyébként Tomi..."Sandy" a nevem, talán rémlik.-mondtam, majd folytattam utamat Wiwivel a Westend felé.