63.rész-Minden végzet...

Köszönöm a komit Krisztiikee

Na és persze minden eddig kommentelőmnek is köszönöm!:)
Ne haragudjatok, de nincs ihletem folytatni...Mint tudjátok van egy másik blogom is, ami AFC-s: www.valotlanalom.blogzona.hu
És hamarosan-vagy ha nem is olyan hamar-, kész lesz a harmadik blogom is, szóval nem hagyom abba a blogolást, csak ezt a történetet, ne haragudjatok, de ihlet nélkül hiába minden...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*2 évvel később*
*Sandy*

-Már egy órája csak készülődünk..-mondta Wiwi, aki épp a ruhája cipzárját akarta felhúzni, több-kevesebb sikerrel. Én az elmúlt két éven gondolkoztam. Hiszen a zenekar, Balázs, Wiwi, Miki, Tomi, és az én kapcsolatom nem volt akadálymentes. Próbáltam titkolni, hogy gondolkozom, de Wiwi nagyon jól ismert..-Hé, min gondolkozol?

-Csak az elmúlt két éven..-nem tudtam neki hazudni. Ahhoz már túlságosan is összenőttünk.

-Na igen, azon van mit gondolkozni, hiszen, eljegyzés, megcsalás?!, veszekedés, majdnem utazás, békülés, szeretet, szórakozás, újabb eljegyzések, és á, férjhez megyünk, eltudod te ezt hinni?-azt utolsó résznél már szinte sikított.  Én kicsit korainak tartottam az esküvőt, de egybe akartuk, és ha Wiwi meg Tomi nem tud várni, akkor mi miért várjunk..

Balázzsal nagyon jól megvoltunk, és  hát mint minden kapcsolatban voltak veszekedések, de mindent megoldottunk. Anyukámék is elfogadták őket, és hazajöttek Angliából az esküvőre. Wiwi boldog volt Tomival, szinte repdesett a boldogságtól. Már két hónapja csak az esküvőt tervezzük és kicsit a tervezgetés már sok volt nekem, így örültem, hogy végre eljött a nagy nap.

Balázs és Tomi megfogadták, hogy az esküvő alatt nem lesz semmiféle kavarodás. Sem újságírók, sem tévések, sem rajongók. Igazából reméltem is, mert nem szerettem a média embereit, főleg ha beleakartak avatkozni az életünkbe.

Wiwinek szerintem most az is mindegy lett volna, ha média meg egyéb emberek állnak az útjába és vonul a templomba végig. Úgy viselkedett, mint aki el van varázsolva.

Épp az utolsó simításokat végeztük, mikor kopogtak. Balázs szólt, hogy menjek ki, de eléggé babonás volt, így erről szó sem lehetett. Közölte, hogy csak látni akart, de akkor majd lát az esküvőn.

Hihetetlen érzés volt menyasszonyi ruhába állni és arra gondolni, hogy még fél óra és férjhez megyek.

Wiwit elnézve elmosolyodtam. Egész nap mosolygott. Már azt hittem, hogy zsibbadni fog az arca. Egyszerűen tökéletes menyasszony volt. Gyönyörű volt, boldog és elvarázsolt.

Rólam ugyanezek nem voltak elmondhatóak. Mármint boldog voltam, de azért észnél is tudtam maradni. Nem kellett egyéb varázslatokat végeznem, hogy érezzem, teljesen boldog vagyok.

Mikor mind a négyen kimondtuk azt az elbűvölő szót, hogy: IGEN!, végre megnyugodtam. Azért is, mert végre túlestem az egész esküvőn, és nem kellett tovább attól rettegnem, hogy Balázs esetleg meggondolja magát, vagy valaki más.

Kimentünk a templomból, két lovashintó várt minket. Egyik Wiwiéket várta, a másik minket. Mindenki gratulált, majd felültünk a lovashintóra, és elindultunk, hogy együtt, kettesben tölthessük a nászutunkat  Balázzsal...

VÉGE...

Köszönöm tényleg az olvasóknak, és a sok -sok kommentelőmnek. Hálás vagyok nektek érte!:)
Remélem a többi történetemnél is látni foglak titeket.:)

62.rész-Szerelem és boldogság

Ó, wow...köszönöm a komikat: Krisztiikee, AFCVivikee, Miss Murder, buborék, punccs, láájm

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hihetetlen érzés volt tudni, hogy végre boldog vagyok. Boldog vagyok valaki olyan mellett aki szeret, és talán sohasem engedne el. Ő volt a legfontosabb személy az életemben. A szavai, melyeket a fülembe suttogott, szinte simogatták a szívemet. Minden más volt vele, és mellette. Biztonságban éreztem magam és tudtam, hogy vele boldog lehetek, mert ő az igazi számomra.

Úgy vette el a szívem, hogy észre sem vettem, hogy neki adom, de cserébe megkaptam az övét, így teljes lettem, ahogyan ő is, legalábbis ezt reméltem abban a pillanatban. A szemében ott volt a csillogás, amikor rám nézett. Boldog voltam, és minden szívdobbanásom csak érte szólt.

El sem tudtam mást képzelni magam mellett, mert nekem ő volt a legfontosabb, és bár előtte nem éreztem még ezt az érzést ilyen erősen, nagyon jól tudtam, hogy nem akarok mást, mert ő lett az életem. Éreztem, hogyha csak rá gondoltam is, hogy mással kellene látnom, abba belehalnék. A szívem darabokra törne, de ezeket a gondolatokat hamar sikerült kivernem a fejemből, mert ott feküdt mellettem és ez volt a legfontosabb.

-Az életembe léptél, máról holnap így lett más veled..-suttogta a fülembe, megszakítva vele a gondolkodásom. Bele néztem gyönyörű szemébe, és elmosolyodtam, hogy mennyire édes, akárcsak az a mondat, amit a fülembe suttogott.

-Szeretlek!-suttogtam most neki én, és egy apró csókot leheltem ajkára. Elmosolyodott, én pedig visszahajtottam a fejem a mellkasára, hogy tovább élvezzem minden apró rezdülését, mozdulatát, mert tudtam, hogy egyik pillanat sem tart örökké, de legalább legyen hosszú pillanat.

Nem kellett neki magyaráznom az érzéseimet, mert nagyon jól tudta mi az amit érzek, és hogy mi lapul a szívemben. Volt egy olyan érzésem, hogy az ő szívében is pontosan ugyanazok az érzések voltak, és hogy az ő álmai is hasonlóak voltak.

Bár minden percben, kicsit féltem, hogy elveszítem, inkább a szívemre hallgattam, hogy igenis ő velem fog maradni, mert mind a ketten boldogok vagyunk egymás karjaiban, legalábbis ezt reméltem, hogy ő is az volt, nem csak én. Bár magától a szeme nem kezd el csak úgy csillogni, ha nem boldog.

Bíztam benne, bármit mondott. Tudtam, hogy ő lesz az aki valóra váltja minden álmom és, hogy halálunkig együtt fogunk élni.

Vágytam rá, minden porcikám őt kívánta. Szerettem, szeretet és a szerelem az egekbe ért. Meseszerű volt az egész, mégis én voltam a legboldogabb mellette...

Ne haragudjatok!!

Ne haragudjatok, de ma nem tudok részt írni, mert megyünk el itthonról. Sajnos késő tudtam meg este, és így nem tudtam úgy írni a részt. De viszek egy füzetet és leírok mindent, majd bemásolom, meg szerintem be is fejezem...Nem jött 5 komment csak 2, de mondjuk még változhat hajnalig. Szóval tényleg ne haragudjatok, de én igyekszem.:)

61.rész-Édes érintések

Köszönöm a komit Krisztiikee.:)

És ám nem tudom hova tűntetek, de azt hiszem, hogy ha ennyire rosszak lettek a részek akkor nem írom tovább, befejezem...ha nem kapok legalább 5 kommentet..:$

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Wiwi*

Amikor felébredtem már nem volt senki sem mellettem. Puha, hideg ágyon feküdtem. Felültem az ágyon és akkor láttam, hogy Sandy sincs bent. Gondoltam kint van Tomival, így fel akartam állni, de Tomi jött be a szobába.

-Hova-hova kisasszony?-kérdezte mosolyogva, majd visszaültetett az ágyra és megcsókolt. Annyira édesen csókolt, én beletúrtam a hajába majd lefektetett minket az ágyon.

-Most már kisasszony vagyok, Uram?-nevettünk mind a ketten, majd fentebb ült egy picit és mélyen a szemembe nézett. Édes volt, amikor zöld szemei csillogtak. A szemei volt az, ami nagyon tetszett nekem, persze minden rezdülését imádtam, de a szemében volt valami különleges. Valami édes csillogás.

-Uram? Édes vagy, amikor így nézel, Kicsim!-mosolygott, amin nekem is mosolyognom kellett, hiszen én is pontosan erre gondoltam, csak épp az ő szemeiben gyönyörködtem.

-Én is erre gondoltam..-mosolyogtunk mind a ketten, majd megcsókolt újra. A vágy eluralkodott rajtam, és a keze már a felsőm alatt járt, amikor megállítottam.-Várj! Sandy?

-Nyugodj meg! Sandy átment Fekához!-nevetett, és egyből tudtam mire gondol. Így magamra húztam és megcsókoltam, majd a hajába túrtam. A keze vándorolt a felsőm alatt, és a szívemet úgy érintette, mintha nem is a felsőm alatt, hanem a bőröm alatt járna a keze. Élveztem minden mozdulatot ami elkövetett.

Levettem a felsőjét, átfordítottam magunkat és apró csókokat leheltem a szájára, miközben a tetoválásaival játszadoztam a testén. Majd áttértem a karjára ami nem igazán tetszett neki, mert visszafordított maga felé, és a testét mutatta. Mosolyognom kellett annyira édes volt.

Majd visszafordított minket, és a nadrágom akarta levenni, amikor nyitódott az ajtó. Szerencsére felkapta rá a fejét és azonnal odaállt. Nem engedte be az idegent, bárki is volt az, én pedig gyorsan elkezdtem visszaöltözni.

-Csak én vagyok! De ha zavarok szóljatok!-mondta Sandy, miközben Tomi is felvette a felsőjét, így már be engedtük a szobába.

-Te sosem zavarsz!-mosolyogtam meggyőzően, de Sandy a jelek szerint tudta mi folyt köztünk Tomival, mielőtt bejött.

-Na, persze! Kölcsön kenyér visszajár! Emlékszel?-elmosolyodtam az emlékeken, hogy bizony én is benyitottam már rá és Fekára, de csak egy párnát kaptam ajándékba a fejemnek vágva.

-Hé, ezt miért kaptam?-kérdeztem, de ő csak mosolyogva kiment a szobából. Amikor bezárult az ajtó, Tomi újra felém közeledett, és hosszú, édes csókot kaptam amin elmosolyodtam. A hajába túrtam és lefektettük egymást, majd ráfeküdtem a mellkasára és éreztem, hogy a közelébe vagyok...

60.rész-Nincs békülés

Köszönöm a komikat SweetCandy és AFCVivikee

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Sandy*

Balázs elvitt a Duna partra, mert azt mondta akar tenni velem egy romantikus sétát mielőtt hazavisz. Az egyetlen probléma az volt, hogy folyton az óráját nézte, és éreztem, hogy készül valamire.

-Hazamegyünk? Kicsit elfáradtam...-ránézett az órájára, majd bólintott. Én is megnéztem mennyi az idő. Fél 8 volt. Úgy döntöttem, hogy közbe kiszedem Balázsból, hogy mit terveznek ellenem.-Mikorra kell hazavinned?

-Nem vagyunk időhöz kötve...-mosolygott.-Érzed a Duna illatát és a nyár melegét? Annyira romantikus, nem igaz?

-Aha...-elég unott képet vágtam, de csak azért, mert volt hajlandó elmondani az igazat nekem.

-Mi a baj, Kicsim?-a derekam köré fonta a karját és magához húzott. Elindultunk a kocsija felé és kezdtem boldognak érezni magam, mert Balázs közelében lehettem.-Nem válaszoltál a kérdésemre!-jelentette ki amikor beindította a kocsit.

-Semmi baj, csak nem szeretem a meglepetéseket, ennyi!

-Mint ahogy Tomi és Wiwi kapcsolatát sem? Kicsim...olyan gyorsan felkapod a vizet mindenen. Picit lazíts, kérlek!-olyan megnyugtató volt a hangja. Persze igaza is volt. Mostanában eléggé furcsa hangulatomba voltam, méghozzá oly annyira, hogy a legkisebb apróságon is felkaptam a vizet.-Vigyázz magadra! Ja, és jól gondold meg mit csinálsz!-elbúcsúztunk egymástól, amikor a ház elé értünk. Majd elindultam felfele, de a gyomrom görcsbe rándult az újabb meglepetés gondolatától.

Amikor bementem a lakásba és bezártam az ajtót, egy kártyát találtam a kilincsnél felakasztva. Levettem és olvasni kezdtem:

"Sandy! Ha már nem haragszol gyere be a konyhába. Wiwi és Tomi!"

Ezen mosolyognom kellett, így bementem a szobába átöltöztem, és pókerarccal bementem a konyhába.

-Ajaj!-hallottam Tomi hangját, amin majdnem elmosolyodtam, de próbáltam tartani magam.

-Haragszol még?-állt fel elém Wiwi és olyan aranyos nézett, hogy muszáj voltam megölelni.

-Nem haragszom!-súgtam a fülébe és ő is megölelt. Nem haragudtam rá sem, és Tomira sem. Féltettem ugyan mind a kettőjüket, de nem lehettem az anyjuk.

-Meg tudsz nekem bocsátani?-ezt már Tomi kérdezte, de épp az asztal mellől. Kicsit félve nézett rám ami tetszett.

-Nem!-még jobban megrémült.-Nem, mert nincs miért megbocsátanom..-elmosolyodott, odajött és ő is megölelt.

-Megijesztettél, Kislány!

-Igen, tudom!-ezen mosolyognom kellett újra. Élveztem, hogy most én voltam a középpontban.-Csak legyetek boldogok, én ezt kívánom!-most mind a ketten megöleltek.-Na mi a vacsora?

-Mi?!-nevetett Wiwi, vele együtt mi is. Majd leültettek és tálalták a vacsorát.

Vacsora után még elmentem lezuhanyozni, majd utána követett Tomi is.

-Meddig jutottatok?-kérdeztem Wiwitől, miközben leültem mellé, de végig mosolyogtam.

-Lefeküdtünk...-nézett rám Wiwi félve én pedig kicsit meglepődtem, de továbbra is csak próbáltam mosolyogni és meggyőző lenni.

Végül lefeküdtem a földre és mikor Tomi bejött, behunytam a szemem és megpróbáltam aludni is, de éjszaka kettőkor felkeltem, így kimentem a konyhába egy fél órára gondolkozni. Majd visszamentem amikor pont Tomi ébredt fel. Nem foglalkoztunk egymással. Én visszadőltem a földre és el is aludtam...

59.rész-Valóságos álom

Köszönöm a kommenteket: SweetCandy és AFCVivikee

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tomi karjaiban olyan volt, mintha az egészet álmodnám. Boldog voltam, szerettem, szerettek és nem féltem. Tomi úgy ölelt mint senki más. A két szívünknek a föld szinte megállt. Már azt sem bántam volna ha nincs több holnap, csak a vége is vele legyen. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy a jövőnk együtt legyen.

A gondolataim csak róla cikáztak. Élveztem ahogyan a derekamon játszik a kezével, de azt még jobban, hogy érzem a szívdobbanásait amik értem szóltak. Csak őt akartam magam mellett tudni az utolsó pillanatig, mert tudtam, hogy ez a pillanat is elmúlik, mint másik száz, de ez a pillanat emlékként is gyönyörű lesz.

-Angyalom...-most becézett először, de nagyon meghatott.-Felhívom Balázst, rendben?-annyira elvoltam varázsolva, hogy meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam. Kiment a szobából én pedig boldogan hajtottam vissza a fejem arra a párnára ahol ő feküdt.

A boldogság átjárta a testem, a lelkem és a szívem, és már semmi másra nem tudtam koncentrálni csak Tomira. Hihetetlennek és valósnak tűnt egyben az egész. Semmi más nem tudott érdekelni csak Tomi boldogsága.

-Kicsim, le kéne szaladnunk a boltba, jössz?-bedugta a fejét, körülbelül 5 perc után.

-Ahova te mész, én oda követlek..-ezen elmosolyodott. Kiment, én pedig felöltöztem. Fogalmam nem volt hova rakta a ruháimat így keresnem kellett őket. Pár perc után meg is találtam mindent. Már csak a felsőm hiányzott amikor valaki gyengéden végig húzta ujját a hátamon, és szelíden belecsókolt a nyakamba. Én csak behunytam a szemem és azt kívántam, hogy ez a pillanat bárcsak ne múlna el.

Megfordított és megcsókolt. Beletúrtam a hajába, s én is visszacsókoltam. Majd felvettem a felsőmet, és mosolyogva, kézen fogva rohantunk át a lakás kis részén az ajtóhoz, hogy felvegyük a cipőnket és elinduljunk a boltba.

-Édes, miért is kell a boltba mennünk?-kérdeztem amikor már körülbelül fél úton jártunk és mind a ketten csak ábrándoztunk.

-Azt hiszem, hogy Sandyt eléggé megbántottuk és egy kis kiengesztelésű vacsora nem árt, ráadásul addig is együtt vagyunk..-mosolygott, majd belepuszilt a hajamba. Tudtam, hogy igaza van. Szerettem volna vele együtt lenni, és Sandyval sem akartam összeveszni mégiscsak tesók voltunk.

-Igazad van! Mikorra jön haza?

-Balázs azt mondta, hogy 8ra hozza haza, úgyhogy van 3 óránk elkészülni..-bólintottam és boldogan húztam ki a bolt ajtaját.-Hé, ezt nekem kellett volna..-vágta be a műdurcit. Annyira édes volt, hogy nevetnem kellett rajta.

-Jól van, ne haragudj!-és megcsókoltam, röviden,hogy senki nem lássa.

-Ha minden bocsánatkérés ilyen édes lesz, akkor csinálhatod még..-oldalba vágtam kicsit, de ez a mondata tetszett. Édes volt, mint mindig. Senki és semmi nem volt hozzá hasonlitható, mert az ő volt az egyetlen aki képes volt boldoggá tenni minden percben...

58.rész-Boldogságok határtalanok

Köszönöm a komikat: SweetCandy és AFCVivikee

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Wiwi*

Amikor Sandy elment Fekához mi úgy döntöttünk Tomival, hogy megpecsételjük a kapcsolatunkat.

-Tudod már nagyon régóta vágyom erre..-suttogtam a fülébe egy-egy csók közepette. Bár vágyhattam is rá, hiszen volt egy titkos kapcsolatunk. Mióta kijött a kórházból, azóta elég sokat találkoztunk. És amikor legelőször megcsókolt, már nem volt visszaút.

-Ha tudnád, hogy én is..-harapdálta a száját, majd megcsókolt. Levettem a felsőjét, majd ő is szép lassan elkezdett levetkőztetni. Majd átfordítottam és a tetoválásai szélén húzogattam az ujjam hegyét, miközben apró csókokat leheltem a szájára.

Majd visszafordított és most már a nadrágom környékét célozta meg levenni. Amikor sikerrel járt a combom között is elkezdett apró puszikkal megajándékozni. Majd végül őt is megszabadítottuk a nadrágjától. Aztán jöhetett a maradék ruha, és végül csak élveztük egymást...

*Sandy*

-Hogy micsoda?-kérdezte Feka mikor elmondtam, hogy mi történt Wiwi, Miki és Tomi között.

-Jól hallottad.

-Hát ezt nem hittem volna..-forgatta a szemeit. Én csak előre nyújtva letettem a kezem az asztalra. El sem hittem, hogy ez mind velem történik meg.

Balázs apró csókokat adott a számra nyugtatólag, ami tényleg úgy hatott rám,- vagy még erősebben-, mint a nyugtató. Ő volt az egyetlen aki most képes volt erre.

-De elfogadtad őket együtt, nem?

-Tudtam mást tenni? Olyan boldognak tűntek, és egyébként sem hallgatnának rám..-egyetértően bólintott Balázs, majd közelebb húzott. Én a vállára hajtottam a fejem, miközben ő a fejemet puszilgatta és a derekam simogatta. Nagyon jól esett, hogy ott van mellettem.

*Wiwi*

Nagyon jól éreztem magam Tomi karjaiban. A mellkasán feküdni egyszerűen csodálatos volt. Hallgatni a szívdobbanásait és ahogyan veszi a levegőt. Nagyon megnyugtató volt.

A karjaiban úgy éreztem magam, mintha szállnék vele együtt és végre boldogság töltött el. Hittem, hogy ez a pillanat sokáig így marad. Ahogy felnéztem Tomira, ő is csak mosolygott és a derekam simogatta.

Mind a ketten nagyon boldogok voltunk, és el sem hittem, hogy ez valaha is megtörténhet velem. Nem hittem, hogy valaha is annak a fiúnak a karjai között fogok feküdni akit tiszta szívemből szeretek.

Senkinek nem mertem megmondani, hogy Miki csak tetszett, és ahogy egyre jobban megismertem Tomit, ez a tetszés még inkább csak barátilag jött létre.

Tomi más volt. Gyengéd volt, vicces, és szerethető. Ő volt az akiért bármit odaadtam volna. Ha arra került volna sor, az életem árán is megvédtem volna...

57.rész-Új boldogság...

Köszönöm a komikat: Wiwi, SweetCandy, Krisztiikee

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kimentem vissza Tomihoz a konyhába. Furcsa volt. Ugyanúgy ült ahogy ott hagytam egy órával ezelőtt. Kezdett a boldogsága nagyon eluralkodni rajta.

-Hé, minden okés?-kérdeztem mikor megütöttem kicsit, mert hiába lóbáltam a kezemet a szeme előtt, még csak nem is pislogott tőle.

-Persze, csak gondolkoztam.

-Azt látom. Szabad tudnom, hogy min vagy kin?-rám nézett elég furán és én csak feltartottam a kezem jelezve, hogy nem faggatom tovább, de idegesít, hogy mi van vele.

Elmosogattam, ő pedig be ment a szobába. Mikor végeztem követtem. Tudni akartam mit csinál, de ő aludt. Így hagytam. Megnéztem a telefonját, hogy találok-e benne valami fura telefonszámot, vagy sms-t. Találtam is. De a telefon azonnal kiesett a kezemből. Persze erre ő felébredt.

-Mit csinálsz?-azonnal felvette a telefonját a földről, én pedig kiakartam menni a szobából, de megfogta a csuklóm és visszahúzott ami nem is kicsit fájt.-Miért nézted meg?

-Mert tudni akartam mi van veled!-furcsán nézett rám. Láttam a szemében most a haragot, de ahhoz képest jól tartotta magát, mert nem emelte fel a hangját.

-Ha akarom majd elmondom. Egyébként ma elakartam..-pont csengettek. Tudtam, hogy ki az.

-Ez biztos Wiwi lesz, menj nyisd ki az ajtót!

Bejött Wiwi, köszöntünk egymásnak, majd leültünk mind a hárman.

-Na mi ez a nagy boldogság?-kezdtem a kérdést azonnal. Ő felém fordult, rám nézett, majd fentebb ült az ágyon.

-Hát tudod...Miki és szakítottunk..-félbe szakítottam.

-És te ennek örülsz?-kicsit talán felemeltem a hangom.

-Hallgass végig! Megtaláltam azt akit én kerestem, csak eddig nem jöttem rá. És Miki is talált más valakit magának..-ez picit meglepett, mert ez túl gyors volt.-Miki előbb tudta azt amit én nem. Tudta, hogy más valakihez jobban vonzódom.

-De miért pont Tomi?-meglepett volt, és azonnal ránézett Tomira.

-Elolvasta az sms-t a telefonomba, amikor elaludtam.

-Nem gondolod Sandy, hogy túlságosan is félted Tomit, holott ő neked csak az apád?!

-Ezt, hogy érted?

-Úgy, hogy kezdem azt hinni, hogy te is szereted.

-Bolond vagy! Csak tudom a szerelmi életét. De mindegy, te ezt úgysem értheted. Csak mondok valamit! Vigyázz rá!

-Jól van, az meg lesz..-felállt Wiwi, odament Tomihoz és megcsókoltál egymást. Kicsit olyan volt, mintha tőlem kértek volna engedélyt arra, hogy együtt legyenek.

Végülis a boldogság most mind a kettőjük szeméből sugárzott csak kicsit furcsa volt őket együtt látnom. De valahol örültem, hogy mind a ketten boldogok, és rájöttem, hogy nem szakíthatom szét őket csak mert féltem mind  a kettőjüket a csalódástól. Most tudtam, hogy itt nekik kell dönteni...

56.rész-Tomi és Wiwi boldogsága

Köszönöm a komikat: SweetCandy, Tina és AFCVivikee

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel arra keltem, hogy Tomi rázogat. Semmi kedvem nem volt kinyitni a szemem. Nem tudtam mennyi az idő, de azt igen, hogy olyan szépet álmodtam, hogy még látni akartam az álomvilágot. Nem volt kedvem felkelni.

Aztán kinyitottam a szemem és picit meglepődtem. Tomi szemeiben volt valami, ami megmagyarázhatatlan volt abban a pár másodpercben vagy épp órában.

-Várlak a konyhában!-csak bólintottam és elkezdtem ruha után kutatni. Csak valami otthoni cuccot akartam felvenni, de bárhogy próbálkoztam mindig farmer nadrág akadt a kezembe és fekete pólóval amin csillogtak a betűk.

-Nem épp otthoni cucc..-mondtam magamnak mikor felöltöztem. Aztán kimentem a fürdőbe készülni. A hajam csak összefogtam egy lófarokba. A nyáron úgy szerettem hordani. Más különben megsültem volna.

Kimentem Tomihoz a konyhába, leültem az asztal egyik széléhez. Vettem a kész bundás kenyérből egyet, Tomi hozott egy bögre teát nekem.

-Ideje volt felkelned, azért költöttelek fel, dél van..-még a kenyér is félrecsúszott a dél hallatán. Sosem aludtam félig, de úgy tűnik most az álmomba eléggé belemélyültem.

-Csak álmodtam valamit..-hajtottam le a fejem, de nem bírtam sokáig úgy tartani. Látnom kellett Tomi arcát, de ő csak mosolygott.

-Ha ilyen sokáig aludtál akkor biztos szép álom lehetett..-éreztem, hogy kiakarja belőlem szedni, mit álmodtam, de nem akartam elmondani, mert nem akartam elkeseríteni sem.

-Gyönyörű..-csak ennyit tudtam kinyögni. Ha többet mondtam volna, biztos, hogy nem bírok leállni és akkor mindent elmondtam volna neki, de nem akartam szomorúvá tenni.

-Wiwi hívott egy órája..-na erre felkaptam a fejem. Mivel nem aludt itthon kicsit féltettem az éjszakától. Bár csak a barátnőm volt, nekem olyan volt mintha a testvérem lenne.

-Igen, és?-láttam, hogy többet nem fog mondani, így inkább rákérdeztem.

-Azt mondta majd hívd vissza..-bólintottam, és felakartam állni, hogy megyek azonnal felhívni, de Tomi megfogta a karom és csak a fejét rázta. Visszaültem.-Most mi van?

-Előbb egyél..-sóhajtottam, majd folytattam a reggelizést.

-De veled történt valami?-erre ő kapta fel a fejét. Gondoltam tudja, mit akarok, mert nem értetlenül nézett rám.

-Ezt hogy érted?

-Tudod te! Mitől vagy ilyen boldog?-láttam a szemében a csillogást, de a megfejtés nem volt benne.

-Megismertem valakit..-ne ez szíven ütött. Nem akartam elkeseríteni, de én úgy gondoltam, hogy ez még korai neki. Aztán a szemébe néztem és láttam azt a csillogást amit még Andi sem tudott kiváltani belőle. Hagytam hagy áradozzon.

Közben megreggeliztem és bementem a szobába a telefonom után kutattam. Mikor megtaláltam azonnal tárcsáztam Wiwit.

-Szia!-szinte üvöltött a boldogságtól.

-Szia! Halkabban, vagy azt akarod hogy megsüketüljek?

-Bocsi, de nagyon boldog vagyok!

-Igen, hallom. Lefeküdtetek?

-Sandyyy!

-Jól van na. Csak kérdeztem. Akkor mitől vagy boldog?

-Hazamegyek és elmondom, jó?-beleegyeztem, elköszöntünk, leraktuk a telefont én pedig elkezdtem pakolni, és Tomi ügyén agyalni, de jó volt végre boldognak látni....

55.rész-Csodálatos helység...

Köszönöm a kommentet Wiwi és SweetCandy

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor megálltunk a kocsival összeszorult a gyomrom. Balázs észrevette és odajött vigasztalni, de amikor megláttam Petit és a barátnőjét rögtön boldogság fogott el és nem rettegés. Csak Tomit sajnáltam, hogy ő egyedül van.

-Menjetek csak, én azt hiszem elugrom valahova és egy óra múlva majd visszajövök!-jelentette ki Tomi ami azonnal tudtam mit akar jelenteni.

-Megvárjunk a rendeléssel?-kérdezte tőle Feka, de csak leintette, hogy nem kell, majd ő eszik otthon, mi csak érezzük jól magunkat.Elköszöntünk tőle és beléptünk az ajtón.

Egy csodálatos étteremben találtam magam. Annyira romantikus volt. Gyertyafények világították át az éttermet. Minden asztalon rózsacsokrok, a földön rózsaszirmok hevertek.

-Tetszik?-súgta a fülembe Balázs, miközben hátulról átölelt.

-Nagyon!-vetettem rá egy mosolyt, majd mellém állt, megfogta a derekam és az asztalhoz vezetett minket. Leültetett, udvariasan kihúzta a széket, majd betolt vele és leült mellém.

Közben Peti is bemutatta a barátnőjét, Orsolyát. Nagyon kedves lány volt, és szelíd teremtés is.

A pincér kihozta a pezsgőt és az étlapokat, majd elviharzott.

-Hova ment Tomi?-kérdezte Wiwi mikor intett hogy hajoljak hozzá közelebb.

-Szerintem elment valahova enni ahol nem zavarja, hogy egyedül van.

Visszaegyenesedtem, közben Peti odahívta a pincért is, hogy rendelnénk. Egy romantikus vacsora mindenki kapcsolatának jót tett. Remekül éreztük magunkat, és egyszerűen csodálatos volt a helység is, és a hangulata is mindenkinek nagyon jó volt.

Amikor már a beszédtémából is kifogytunk és fáradtak is voltunk elindultunk hazafele. A fiúk fizettek, mi lányoknak pedig csak jól kellett laknunk. Balázs újra udvarias volt. Kinyújtotta a kezét, én megfogtam és felállított. Átfogta a derekam és így mentünk ki az étteremből. Tomi már várt minket, hogy hazavigyen, de Balázs nem aludt nálunk, így ő a saját kocsijával ment haza, Wiwi pedig Mikihez ment.

Én beültem Tomi mellé és elindultunk.

-Miért vagy ilyen szótlan?-kérdeztem mikor már meguntam, hogy meg sem szólal.

-Mert vezetek és elment a kedvem a romantikázástól.

-Tomi, azért mert Andival nem jött össze, még lehetsz boldog..-ezután már nem szólt egy szót sem egész úton.

Leparkolt a ház előtt, felmentünk a lakásba, és hiába próbáltam vele szót érteni nem lehetett, így abban a tudatban, hogy holnap majd beszélek vele, el is aludtam mikor ledőltem a földre...